A még tavaly elfogadott törvény kötelezővé teszi, hogy a szövetségi államok gondoskodjanak a 6-14 év közötti gyermekek kötelező és ingyenes oktatásáról, függetlenül a gyermekek nemétől, társadalmi hovatartozásától és családjuk jövedelmétől.

Az ENSZ adatai szerint Indiában mintegy 8 millió - más források szerint tízmillió - gyermek nem jár iskolába, többségük lány. A törvény várhatóan segít majd a dalit gyermekek képzésében is, akik a legalacsonyabb társadalmi osztály (kaszt) tagjaiként gyakran nem járhatnak iskolába.

A magániskoláknak férőhelyeik negyedét szegény családból származó és egyéb szempontból hátrányos helyzetű gyermekek javára kell fenntartaniuk, az elitiskolák sikertelenül küzdöttek ennek bevezetése ellen. Ezentúl nem tagadható meg a gyermek iskolai felvétele bizonyos dokumentumok - például a születési anyakönyvi kivonat - hiányára hivatkozva, ami a szegény családoknál sokszor akadályozta az iskoláztatást.

Manmohan Szingh miniszterelnök a törvény életbe lépése alkalmából a lakossághoz intézett tévébeszédében azt hangoztatta, hogy kormánya beváltja ígéretét, miszerint minden gyermeknek jogot ad az elemi oktatásra.

Az indiai szövetségi kormány (idén) 250 milliárd rúpiát (5,6 milliárd dollárt) biztosít az általános iskolai képzés kiterjesztésére, de a program a következő öt évben várhatóan 35 milliárd dollárnál is többe kerül a szövetségi államok és a központi kormány számára.

A törvényt az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) és emberjogi szervezetek is üdvözölték. Végrehajtása azonban valószínűleg ellenállásba ütközik majd a mélységesen konzervatív vidéki körzetekben, ahol a családok haboznak iskolába adni lánygyermekeiket, főleg olyanba, ahol valószínűleg fiúkkal is érintkezhetnek. Az állam által fenntartott indiai általános iskolák gyakran rossz állapotban vannak, nincs megfelelő felszerelésük, és képzett tanárból is hiány mutatkozik.