Huszonöt évi börtönbüntetést szabott ki csütörtökön a New York-i szövetségi bíróság Viktor Butra, aki az Egyesült Államok fegyverkereskedelemmel, amerikai állampolgárok meggyilkolásának előkészítésével és terroristák számára rakéták beszerzésével vádoltak. A 45 éves orosz férfit 2008-ban vették őrizetbe Thaiföldön, majd hosszas alkudozás után két évvel később szállították át az Egyesült Államokba. A vádpontokban már tavaly novemberben bűnösnek találta őt az esküdtszék, de az büntetési tétel kihirdetése többszöri halasztással csütörtökig húzódott. Moszkva tiltakozott az eljárás ellen, But pedig tagadta bűnösségét, kijelentve: ő csupán áruszállítással foglalkozott, ebben legfeljebb legális fegyverszállítmányok voltak.

Ügyvédje szerint várható volt a szigorú büntetés, mert But semmit nem árult el azokból az alvilági, terrorista kapcsolatokból, amelyeknek az amerikaiak szerint birtokában van.

A Hollywood által is megfilmesített fegyvernepper – akit Nicholas Cage alakított, bár But szerint a karakternek semmi köze az ő életéhez – kalandos pályafutását a 90-es évek elején kezdte. A tadzsikisztáni születésű orosz férfi a szovjet légierőnél szolgált, majd katonai tolmácsként dolgozott Angolában. A Szovjetunió széthullása után, 26 évesen alapította meg – állítólag orosz titkosszolgálati segítséggel – első áruszállító légitársaságát, amely a Szomáliában szolgálatot teljesítő belga katonáknak nyújtott támogatást. A kilencvenes évek első felében, Afganisztánban a Rasid Dosztum irányította Északi Szövetséggel üzletelt, amelyet a tálibok elleni harcban az Egyesült Államok is támogatott. A tálibok afganisztáni előretörésével azonban az évtized közepétől már nekik is szállított fegyvereket, belgiumi bejegyzésű légitársasága révén – állítják Washingtonban. (2002-ben Belgiumban pénzmosással vádolták meg, és az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. A gyanú szerint angolai fegyveresektől kapott gyémántokból 325 millió dollárt mosott tisztára.

But a körözés elől Moszkvába menekült, mert az ottani hatóságok visszautasították az együttműködést.) A tálib kapcsolat miatt székhelyét Belgiumból az Egyesült Arab Emírségekbe tette át, miközben Afrika 15 országába szállított fegyvereket, kijátszva az ENSZ-korlátozásokat. Az ENSZ szerint But afrikai szállításai járultak hozzá, hogy a fegyveres konfliktusok nem enyhültek, és a harcoló felek egyre fejlettebb eszközöket vetnek be. A világszervezet már az ezredfordulón készült jelentésében a kelet-európai fegyverkereskedelem központi figurájának nevezte Butot. Az angol, francia, portugál, perzsa, zulu, hosza nyelvet is beszélő orosz férfi sosem tagadta, hogy személyes kapcsolatot ápol több afrikai vezetővel.

Az Egyesült Államok a szeptember 11-i terrortámadás után tett lépéseket But amerikai cégeinek felszámolására.

Washington szerint az orosz kereskedő nemzetközi fenyegetést jelent, mert terroristacsoportokat segít, és pénzügyi szankciókkal sújtották állítólagos libériai és kongói fegyverüzletek miatt. A vádirat szerint But ügyfele volt többek között Moammer Kadhafi volt líbiai vezető és Charles Taylor libériai exelnök is. Az ENSZ már nyolc évvel ezelőtti jelentésében a kelet-európai fegyverkereskedelem központi figurájának nevezte Butot, számláit pedig 2004-ben befagyasztották az Egyesült Államokban.

Lépre csalták Butot

Thaiföldön mégis egy nemlétező kapcsolat juttatta őt rendőrkézre: felkereste őt a Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) kolumbiai gerillaszervezet néhány tagja, akik  több millió dollár értékű fegyvert – több mint 700 föld-levegő rakétát, ötezer kalasnyikov gépkarabélyt, több millió töltényt, taposóaknákat, éjjellátó-készülékeket és ultrakönnyű kisrepülőgépeket vásároltak volna. A gerillák azonban valójában az amerikai kábítószer-ellenes hivatal (DEA) fedett ügynökei voltak, akik így csalták lépre Butot. A bizonyítékokat ezeknek a fedett ügynököknek tanúvallomása valamint lehallgatott telefonbeszélgetések és a vádlott lefoglalt laptopján talált emailek adják.

Moszkva hozzáállása Buthoz meglehetősen ellentmondásos. A nemzetközi jelentések és az Interpol- körözések ellenére szabadon mozoghatott Oroszországban, mégis erélytelen tiltakozás követte thaiföldi letartóztatását és a kiadatási kérelem is lassabban érkezett meg a vártnál. (Amit aztán a thai hatóságok el is utasítottak.) But az Egyesült Államokban is panaszkodott arra, hogy az orosz diplomáciai segítség igen visszafogott. Még a felesége is kifakadt: – Ha Viktor fontosabb az amerikaiaknak, mint a saját hazájának, akkor tegyen meg nekik mindent, amit kérnek – mondta Alla But megjegyezve, hogy Moszkva elárulta férjét. Később azonban már Washingtont kritizálta, amely szerinte csak azért láttatja terroristának, hogy a fegyveresekkel szembeni hatékony küzdelem látszatát keltse. – Nincs semmi bizonyítékuk, a vád a provokátor álgerillákkal való találkozón készült felvételekre épül, amelyeken Viktor érdemben meg sem szólal – mondta az asszony.

Viktor But