Huszonhatan egy főtitkár nyomában
Miután Jaap de Hoop Scheffer NATO főtitkár mandátuma július 31-én lejár, a tagországok már töprengnek, ki lehetne az utóda, ám egyelőre alacsony hőfokon zajlanak az egyeztetések, s brüsszeli források szerint – ahogy az egyébként lenni szokott – a saját nevüket korán bedobó politikusoknak vajmi kevés esélyük van a poszt elnyerésére.
A válogatás egyfajta diplomáciai játék, nélkülözi a demokratikus elemeket, a befutóról zárt ajtók mögött állapodnak meg. Befolyásolja a döntést az is, hogyan alakulnak az európai személyi ügyek, ki az lesz az Európai Bizottság, az Európai Parlament elnöke, s ha ratifikálni lehetne a Lisszaboni Szerződést egy újabb, s ezúttal kedvező kimenetelű ír népszavazás után, akkor vajon ki kapná az Európai Unió elnöki és külügyminiszteri posztját.
A sok bizonytalanság miatt egyelőre olyan nevek keringenek, kik vélhetően nem érnek a célba. Merőben szokatlan módon a bolgárok például bedobták volt külügyminiszterük, Solomon Passy nevét, de forrásaink szerint ugyan miért választana a huszonhat ország egy friss atlanti szövetséges államból főnököt magának. Nagyobb esélye lehetne a lengyel Radoslaw Sikorski külügyminiszternek, hiszen a tíz éve csatlakozott lengyel-cseh-magyar hármasból már eséllyel lehetne pályázni. Ám személyét sokan megosztónak, politikáját túlzottan orosz-ellenesnek tartják. Ráadásul szó van arról, hogy az Európai Parlament élére lengyel politikus kerül. Tavaly Szekeres Imre védelmi miniszter neve is felvetődött egyes körökben, maga az érintett nem cáfolta határozottan az értesülést.
A dán Anders Fogh Rasmussen kormányfővel szemben különösebb kifogás nem merült fel, ám ő maga közölte a napokban, hogy nem érdekli ez az esetleges lehetőség. Felröppent Peter Mackay kanadai védelmi miniszter neve is, ám a főtitkárt az európaiak adják. Legfrissebb hír, hogy Michelle Alliot Marie francia belügyminiszter, de a franciák csak most térnek vissza a NATO rendszerébe, így kérdés, ezt a fordulatot rögtön ilyesmivel kívánják-e jutalmazni a szövetségesek.
