Honvágyuk legyőzte az iraki helyzet és további sorsuk miatti aggodalmaikat, ezért a két idősebb családfő úgy döntött, hogy mégsem telepednek le Szlovákiában. A család többi tagja pedig követte őket – tájékoztatta lapunkat Stanislav Horák, a magyarok által is lakott Vícsapapátiban (Výčapy-Opatovce) működő Békesség és Jóakarat (Pokoj a dobro) civil szerveződés elnöke, aki társaival együtt tavaly ősszel 149 asszíriai keresztény menekült szlovákiai befogadását szervezte meg.
Huszonegy iraki menekült inkább hazautazott Szlovákiából
Ők a dzsihádisták által fenyegetett Moszulból menekültek és az egyik kurdisztáni menekülttáborban éltek. A szlovák emberjogi aktivisták a pozsonyi kormány támogatásával, a szükséges biztonsági és egészségügyi ellenőrzéseket követően szállították őket külön géppel Kassára, onnan a homonnai (Humenné) befogadó állomásra, ahol szlovákul kezdtek tanulni. Az aktivisták úgy tervezték, hogy fél év után Nyitra megyei falvakban adományokból összegyűlt pénzen családi házakat vesznek vagy bérelnek nekik, munkához segítik őket, más módon is támogatják fokozatos integrálásukat.
Elképzeléseik heves ellenkezést váltottak ki a kiszemelt falvakban. A vícsapapáti hívek közül többen papjuk, Peter Brenkus ellen fordultak, miután tudomásukra jutott, hogy az ő közreműködésével is érkeznek szíriai keresztény menekültek a falujukba is. Néhányan közölték, hogy addig nem lépnek be a templomba, ameddig az idegenek nem tűnnek el.
Végül a nyitrai püspöknek sikerült csitítani az indulatokat, az aktivisták találtak megfelelő lakásokat a menekülteknek, akik közül több informatikus és mérnök már elhelyezkedett a megyeszékhelyen, rövidesen három orvos is munkába állhat.
Iskolaköteles gyermekeik előkészítő tanfolyamokon vesznek részt, szeptembertől pedig már szlovák társaikkal együtt tanulnak majd. A pozsonyi orvostudományi egyetemre készülő, odahaza ápolóként dolgozó Rita Khaeel a Dennik N napilap munkatársának nyilatkozva elmondta: beilleszkedésük nem egyszerű, de az aktivisták és a barátságos szomszédok segítőkészsége révén egyre eredményesebb. „Talán Szlovákia lesz a második hazánk" – tette hozzá.
Peter Brenkus lapunknak nyilatkozva kifejtette: „Az integráció bonyolult lelki folyamat is, különösen az idősebb embereknél olykor lehetetlen. Megértem azokat, akik az odahaza rájuk leselkedő újabb veszélyek ellenére visszaindultak. Örülök viszont annak, hogy több mint százan maradtak, s a falubeliek már befogadták őket. Ez sem volt zökkenőmentes, hiszen kezdetben minden menekültben terroristát sejtettek, de végül kedvező személyes tapasztalataiknak köszönhetően legyőzték főleg a közösségi oldalakon terjesztett gyűlölködések és uszítások miatti előítéleteiket" – hangsúlyozta a plébános.
