A New York-i székhelyű HRW jelentése szerint sokak életét hátrányosan befolyásolta a lakhelyváltoztatás, nomád pásztorok százezreinek vált nehezebbé az élete, miután megszokott körülményeinek, a fennsík pusztáinak elhagyására kényszerültek. Ennek egyik oka a körülmények szokatlanságában van, de gondot jelent számukra az is, hogy munkalehetőséget találjanak.

A jelentés esetenként a megfelelő kompenzáció hiányát is megállapítja, míg az új faluprogram mellett annak végrehajtói az elszórt kis települések infrastruktúrájának hiányosságaival érvelnek, és az összehasonlíthatatlanul jobb, civilizáltabb körülményeket hangsúlyozzák.

A jelentés szerint Csinghaj tartományban 2000 óta körülbelül 300 ezer embert költöztettek át, míg a Tibeti Autonóm Terület kormányzata 2014 végéig több mint 900 ezer ember áttelepítését fogja befejezni. A dokumentum műholdas fényképfelvételeket tartalmazó mellékletei szerint ugyanakkor az esetek egy részében a régi és az új település helyszíne gyakorlatilag megegyezik, vagy közel esik egymáshoz. Az új épületek a helyi tradíciókat követő stílusban épültek.

A kormányzat azt állítja, hogy a költöztetések önkéntes alapon történnek, "a tibeti gazdálkodók és pásztorok akaratával összhangban", s céljuk a jobb életkörülmények megteremtése, a helyi gazdasági élet serkentése.

A HRW-jelentés szerint míg egyes tibetiek valóban üdvözölték a változásokat, mások attól tartanak, hogy az új körülmények között a lakóközösségek szervezése, vezetőik kiválasztása során olyan helyzet állhat elő, amelyben életük, mindennapi tevékenységük jobban ellenőrizhetővé válik.