Másfél éve még dédelgetett cseh ötletnek számított a keleti partnerség gondolata, azaz az unió keleti végeinek védelme, felkarolása. Az ideát megosztották a visegrádi országokkal, ám az EU soros elnökeként a csehek behúzódtak a lengyel-svéd kezdeményezés mögé, amely ugyanezt tűzte ki célul. Igaz, nem elsősorban a keleti szomszédok sorsáért érzett aggodalom fűtötte őket, hanem a válaszadás a franciáknak, akik a Mediterrán Unió meghirdetésével a figyelmet és a rendelkezésre álló pénzt is dél felé terelték.

Bizonyos értelemben kapóra jött az augusztusi orosz-grúz háború az unión belül külpolitikai egyensúlyt kereső államoknak. A Tanács meg is bízta a Bizottságot, dolgozza ki miképpen lehetne gyorsítani a keleti kapcsolatépítés folyamatát, nem utolsósorban azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy üzenet küldjenek Moszkvának: az EU nem gondolkodik a befolyási övezetek létében húsz évvel a hidegháború lezárulása után.

Ennek jegyében nyilvánította ki szándékát befolyásának növelésére a szomszédságban. Pontosabban olyan helyzetet kíván teremteni, hogy az érintett hat ország - Belarusz, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország - az unióéval azonos értékek alapján fejlődjön, a demokrácia, a jogállamiság, a piacgazdaság elveinek elfogadására támaszkodva. Gazdasági, energetikai, politikai kapcsolatok bővülhetnek, az említett államok társulási szerződést is köthetnek az Európai Unióval, ha akarnak, polgáraik vízumkönnyítések révén utazhatnak és ismerkedhetnek az uniós tagországok életével.

A programhoz néhány százmillió eurót hozzá is rendelt az EU, annak tudatában persze, hogy az említett országok azért a fejlődés különböző szakaszainál tartanak. Ezért a megközelítés sem egységes, hanem egyéni: aki többet akar, többet kaphat. Fehéroroszország eddig lényegében nem akart semmit, s ennyit is kapott cserébe. A tagországok külügyminisztereinek így is nagy fejtörést okozott, meghívják-e a demokratikus jelzővel eddig sosem illetett Lukasenko elnököt Prágába. Vajon érdemes-e néhány belpolitikai könnyítésként elkönyvelt intézkedést megjutalmazni, vajon lazítani lehet és érdemes-e Minszk és Moszkva kötelékein.

Az utóbbi napokban számos brüsszeli diplomata nyíltan bírálta a cseheket, amiért nem készítették elő a csúcsot, nem fogalmazták meg annak üzenetét. Nos, a csehek most azt mondják Brüsszelben, hogy minden rendben. A zárónyilatkozatot fogalmazzák, nincsenek forró témák, lényegében a Bizottság decemberi elemezése jelenik meg a szövegben a kapcsolatok kívánt jellegéről.

Ám az uniós megosztottság továbbra is érzékelhető, részben a Moszkvához, részben a mediterrán térséghez fűződő érdekek miatt. A britek, a franciák, a spanyolok nem képviseltetik csúcsszinten magukat. A keleti térség delegációi pedig az ottani nehezen áttekinthető helyzetet tükrözik. Ukrajnából valószínűleg Juscsenko államfő és Timosenko kormányfő is jelen lesz. Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország elnöki szinten jelenik meg, míg Moldovából külügyminiszter, Fehéroroszországból kormányfőhelyettes érkezik.

A csehek szerint ez csak a kezdet, fölösleges nagy várakozásokat kelteni. A keleti csúcsot kétévente rendezné az EU, a következő a 2011-es magyar elnökségre jut.