A közös horvát-magyar védelmi miniszteri sajtótájékoztatón Branko Vukelic példásnak minősítette a horvát-magyar viszonyt és ebbe nemcsak a katonai együttműködést, hanem a két országot összefonó gazdasági szálakat is beleszőtte. Zágrábban az egyik témakör éppen a régió átfogó (katonai-gazdasági-politikai) biztonságának, a kihívásoknak az elemzése volt.

A zágrábi tanácskozás

Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy Magyarország számára stratégiai fontosságú a horvátokkal való – nemcsak katonai – kiváló kapcsolat, hiszen Oroszországtól, Ukrajnától való nagyobb energiafüggetlenségünk, gazdasági nemzetbiztonságunk egyik legfontosabb eleme lehet a Horvátországban tervezett cseppfolyósított földgáz-átalakító állomás, ahonnan a gázt csővezeték hozza Magyarországra, ahol az csatlakozna a magyarok által kezdeményezett NETS regionális gázhálózatba, erősítve a szlovákok, románok energiafüggetlenségét is.

A tizenkét kelet- és délkelet-európai állam, illetőleg az Egyesült Államok és a NATO vezető honvédelmi képviselői részvételével tartott találkozón Szekeres Imre magyar védelmi miniszter bejelentette, hogy a horvát felvételt támogató, eredményes “misszió” végeztével Magyarország újabb, néhány hete kapott NATO-megbízatást teljesít, támogató-mentorországként járul hozzá Montenegró útja egyengetéséhez a védelmi szervezetbe.

A podgoricai magyar nagykövetség NATO-kapcsolattartó ponttá avanzsál, diplomáciai személyzete is bővül egy olyan emberrel, aki ennek a témának szakértője. Belgrád kivételével valamennyi balkán ország jelezte, hogy célja a NATO-tagság elérése. A NATO 1999-es jugoszláviai csapásmérése máig be nem gyógyuló sebeket ejtett Szerbián (amelynek képviselője, Dusan Spasojevic államtitkár ott volt Zágrábban). Ez azonban nem gátolja Belgrád és a NATO békepartnerségi kötelékben (PfP) való együttműködését. Mint e sorok írójának a szerb küldöttség egyik tagja jelezte, eljön az idő, amikor “megérik” Belgrád NATO-tagságának az ügye is.

A zágrábi tanácskozást egyébként a gazdasági-pénzügyi válság közepette a sorok szorosabbra zárásának igénye, a kétoldalú viszálykodás megszüntetésére irányuló törekvések jellemezték. A török védelmi miniszter felszólalásában például egyértelműen utalt rá, hogy Görögországnak nagyobb rugalmasságot kellene tanúsítania a Macedóniával (FYROM) folytatott névvitában és a szövetség közös érdekei (Macedónia felvétele) érvényesítése érdekében felül kellene emelkednie bizonyos személyes szempontjain, meg kéne szüntetnie Skoplje felvételének blokkolását. (A NATO szabályai szerint felvételi ügyekben csak a konszenzus, valamennyi tagállam egyetértése dönthet.)

A témakör, a kétoldalú viták visszaszorítása egyébként a házigazdákat is érintette, hiszen ismert, hogy területi kérdésekben nézeteltéréseik vannak a NATO-tag Szlovéniával és sokan gondolják, hogy Ljubljana esetleg megvétózhatja Zágráb tagságát. Erről Szlovénia hivatalos köreiben nincs szó, és a törvényhozás már elfogadta a Horvátország felvételéhez való hozzájárulást, ám egy nacionalista kisebb párt népszavazást kezdeményez Zágráb NATO-tagsága blokkolására.

Egyelőre a megkívánt aláírás-mennyiség alig 4-5 százaléka van meg, s ha a határidő lejártával (elvben kevesebb, mint egy hónapjuk van) nem lesz meg a szükséges számú aláírás, a kezdeményezést ejtik. A tanácskozás köreiben nem hivatalosan emlékeztettek rá, hogy Magyarország annak idején, félre téve vitáit, feltétel nélkül támogatta Szlovákia és Románia NATO-felvételét. Más kérdés, hogy tegnap Zágrábban arról is szó volt, hogy vannak akik “gyorsan felejtenek”, hiszen a budapesti gesztus egészében véve egyoldalú, viszonzatlan maradt mind Pozsony, mind Bukarest részéről.