Még éppen éjfél előtt felálltak a tárgyalóasztal mellől csütörtökön az Európai Unió huszonhét tagországának állam- és kormányfői, hogy Herman Van Rompuy elnököt és José Manuel Barroso bizottsági elnököt a sajtó rendelkezésére bocsáthassák. S bár a piacok felfokozott figyelemmel kísérték az alkudozást, csúcsszinten sem születhetett más döntés, mint pár napja az eurózóna pénzügyminisztereinek ülésén, hogy várják a görög kormánytól az ígéret beváltását, azaz az Európai Bizottsággal, az Európai Központi Bankkal (EKB) és az IMF-fel kidolgozott program mihamarabbi elfogadását a parlamentben, s ha ez meglesz, akkor Athén megkapja a tavalyi hitelkeretből a következő 12 milliárd eurós részt.

Közben a görögöknek e hitelt nyújtó kormányok már tárgyalnak a bankjaikkal, hogy azok önkéntes alapon újítsák meg lejáró görög kötvényeiket. De Van Rompuy megjegyezte: az eurózóna országai további hitelt is nyújtanak majd. Megerősítette, amit a britek már kiszivárogtattak, hogy az újabb kölcsön sem érinti a Bizottság kezelésében lévő kisebb pénzügyi alapot, vagyis Londont semmiféle felelősség és kockázat nem terhelheti.

S bár Brüsszelben diplomáciai források megkésett ötletnek tartották Barroso felvetését, hogy Athént segíteni lehetne az uniós pénzek lehívásában, ugyanis a jelenlegi hétéves uniós költségvetési szakaszban a görögök alig használtak fel valamit a rendelkezésükre álló több 20 milliárd euróból. A bizottsági elnök azt is indítványozza: a növekedés megindítását és a megszorítások nyomán keletkező szociális feszültségek tompítását azzal is segítsék, hogy az uniós társfinanszírozás arányát 85 százalékra emelik.

Az államadósság-válság tanulságaként a magyar elnökség alatt megindított európai szemeszter keretében kidolgozott, s országra szabott bizottsági ajánlásokat is jóváhagyták. Mint Van Rompuy hangsúlyozta: nem felvizezett állapotban. Ez azért érdemel figyelmet, mert Matolcsy György pénzügyminiszter az eheti uniós megbeszélései alkalmával arról beszélt, hogy érdemben sikerült módosításokat elérni a Bizottság által kiadott ajánlásokban, de a végleges szöveg inkább szigorításra utal. Mint beszámoltunk róla, az Európai Bizottság június hetedikén tette közzé mind a huszonhét tagországra és az eurózónára vonatkozó javaslatait a beküldött stabilitási és konvergenciaprogramok, valamint a nemzeti reformprogramok alapján. Az országra szabott ajánlásokat figyelembe kell venni a következő évi költségvetések elkészítésekor.

A Bizottság öt ajánlást fogalmazott meg Magyarország számára, de „érdemben” és szövegszerűen csak az első kettő módosult a magyar kérés következtében. Ám a Tanács által most elfogadott változat inkább szigorít, mert 2011-ben már nem a költségvetésben észlelt strukturális romlás mértékének „csökkentésére”, hanem „elkerülésére” szólít fel. S arra is, hogy a túlzott deficitet fenntartható módon szüntesse meg a kormány még ebben az évben, ahogy azt a pénzügyminiszteri testület ajánlotta 2009-ben.

Hiába zárhat az idén a büdzsé kétszázalékos többlettel a magánnyugdíj-pénztári vagyon visszaáramoltatása jóvoltából, a valóságos költségvetési folyamatok rossz irányba haladnak, s ezen változtatni kell. Továbbá, jövőre is a GDP három százaléka alatt kell tartani a hiányt. A bejelentett intézkedéseket meg kell valósítani, s ha szükséges, újabbakat kell hozni. Jövőre már láthatóvá kell tenni, miként éri el a kormány a konvergenciaprogramjában megfogalmazott deficitcélt 2013-ban. Ez arra enged következtetni, hogy a Magyarország ellen 2004, tehát a csatlakozás óta folyó túlzottdeficit-eljárás egyelőre nem zárul le. Az ajánlások második pontjában valamivel kevesebb szó esik valóban a Költségvetési Tanács tevékenységi körének részleteiről, de továbbra is része az ajánlásnak, hogy a testület kitekintését, jogosítványait szélesíteni kell.

Az ajánlásokhoz fűzött hivatalos háttéranyagban a kormánynak – mint jelentettük – sikerült elérnie, hogy a 2012-re szóló bizottsági 3,3 százalékos deficit előrejelzés mellé bekerült egy félmondat, hogy ebben azért 0,5 százalékos megvalósulási kockázat is rejlik, vagyis ha a kormány minden tervezett intézkedését végrehajtja és még újabbakkal is előáll, ha szükséges, akkor a hiány szintje a háromszázalékos plafon alá kerülhet. Finomodott az elemzésnek a magánpénztári vagyon felhasználását érintő része, amely most úgy hangzik, hogy a pénzügyi fenntarthatóság romlását részben ellensúlyozzák a strukturális reformprogramnak a nyugdíjrendszerre vonatkozó intézkedései, s a hosszú távú kockázat közepesnek tekinthető. A bizottsági szöveg még egyértelműen utalt a hosszabb távon várhatóan romló helyzetre a mostani egyszeri bevétel és a növekvő jövőbeli kötelezettségek miatt. Továbbra is várják az uniós intézmények az új alkotmány nyomán születő sarkalatos törvényeket, különös tekintettel az adósságfék intézményére és a Költségvetési Tanács tevékenységi körére nézve.

A csütörtök esti találkozó további napirendjét illetően Herman Van Rompuy finoman utalt rá, hogy a magyar elnökség legfontosabb feladatává vált kérdésben, az új gazdaságirányítási, koordinációs rendszert kialakító, lényegében a stabilitási és növekedési paktum reformját megtestesítő hat jogszabálytervezet egyeztetési folyamatában az Európai Parlamentnek kellene engedményeket tennie, nem a kormányoknak. A gazdaságpolitikai kérdésekbe a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépése óta érdemben most először beleszóló Európai Parlament azonban szintén kőbe vésni akarta csütörtökön a véleményét, s az egyeztetés holtpontra látszott jutni – annak ellenére, hogy Kármán András államtitkárnak a soros elnökség nevében végzett közvetítő, konszenzuskereső tevékenységét általános elismerés övezi Brüsszelben.

Az EP plenáris ülésén csütörtökön a parlamenti nézetet tükröző jelentéseket fogadták el, amelyek eltérnek a pénzügyminiszteri tanács álláspontjától. De a képviselők még nem szavaztak a jogszabálycsomag határozati javaslatáról, vagyis adnak esélyt arra, hogy első olvasatban megállapodjanak, s július elején, a következő plenárison már erről voksolnának. Azzal mindenki tisztában van, hogy Európa rossz bizonyítványt állítana ki magáról a piacok szemében, ha a görög válság árnyékában nem tudna megegyezni arról, miképpen akarja elkerülni a maihoz hasonló kríziseket a jövőben. Ez nem látszik nagyon sürgős teendőnek persze, de az unió maga szabott határidőt magának, június végét, de legalább a nyári szünet előtti időszakot, vagyis júliust.

Látszólag apróság választja el a feleket egymástól. Hogyan szavazzanak a pénzügyminiszterek a tanácsülésen, ha a Bizottság eljárás megindítását javasolja valamely tagország ellen? De a szerda esti parlamenti vita rávilágított az ideológiai elemekre is, hiszen a szocialisták, a zöldek egyértelművé tették, hogy számukra a stabilitási és növekedési paktum reformja továbbra sem támogatja eléggé a növekedés megindítását, csak szankcionálna és megszorítana. A brit konzervatívok meg egyértelművé tették: ha rajtuk múlik, a szigetország soha nem lép be az euróövezetbe, s a maguk részéről nem szavaznak meg semmit, amit a huszonhetekre ki akarnak terjeszteni

A csütörtöki voksolásban a stabilitási paktum reformját tartalmazó javaslatok kis többséggel mentek át, ezzel szemben nagy támogatást kaptak a rendszer új elemei, amelyek a makrogazdasági egyensúlyra vonatkoznak. Vagyis – mint a szocialista Elisa Ferreira jelentéstevő mondta – arra, hogy a valutaunióban nem lehet csak a deficiteket nézni, a többletekkel is foglalkozni kéne, de leginkább érdemes lenne majdan mélyelemzésnek alávetni a megbomlani látszó folyamatokat.

A Tanácsban sincs egység, de nem ideológiai a különbség. A németek hallani sem akarnak a még szintén nyitott kérdésnek számító szimmetrikus megközelítés bevezetéséről, minthogy többletükről nem gondolnák, hogy bármiféle probléma okozója lehetne a deficites és szerintük fegyelmezetlen országokban. A franciák viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy az új stabilitási paktumnak a költségvetési kilengéseket megelőző szakaszában a lazának látszó ország ellen ne lépjen automatikusan érvénybe a Bizottság ajánlása, amelyet aztán bírság és büntetés követhet. Vagyis a tanácsban minősített többséggel voksoljanak. Az EP – az Európai Központi Bank és a Bizottság támogatásával - azt akarja, hogy fordított logikával szavazzanak, vagyis az eljárás megindítása ellen kelljen összegyűjteni a minősített többséget. A német-francia álláspont kialakulhatott Angela Merkel kancellár és Nicolas Sarkozy elnök berlini találkozóján, amelyen a görög helyzet rendezésére is javaslatot tettek.

A kisebb tagállamok éppen a német-francia erőfölény ellensúlyozása végett elfogadnák a parlament és az EKB nézetét, mert ez garantálná, hogy a nagyok – mint tették ezt a múlt évtized közepén – ne bújhassanak ki az eljárás és szankciók alól nagyobb szavazati arányuknál fogva. Lényegében ez a szavazati módszer az ellentét igazi forrása. De vita tárgya még, hogy az EP meghallgathatja-e a tagországok pénzügyminisztereit, akik azért saját parlamentjüknek tartoznak felelősséggel, és az is, hogy a hiányokat és többleteket miként értékelik.

A törvényhozás szerda esti brüsszeli vitájában Kármán András, és OIli Rehn pénzügyi biztos is győzködte az EP tagjait, ismerjék el, mennyi engedményt tett a Tanács: a törvényhozást sokkal jobban bevonják a folyamatokba, szinte minden lehetséges esetben a fordított szavazási logika érvényesülne a stabilitási paktum költségvetésre és államadósságra vonatkozó előírásainak érvényesítésében. A makrogazdasági egyensúly nyomon követése során pedig figyelembe veszik a szociális szempontokat, a nemzeti béralkuk rendszerét, nemcsak a tisztán gazdasági mutatókat, mint a folyó mérleg, vagy az egységnyi munkaerőköltség.

Az EP a Tanácsra, a Tanács – mint Van Rompuy egyértelművé tette - az EP-re vár, s nagy kérdés, hogy a magyar elnökség kap-e a csúcs után a nagyköveti szintű értekezleten felhatalmazást, hogy kezdeményezzen további egyeztetéseket, s hogy azok nyomán el lehet-e jutni a megállapodásig. Vagy a parlamentnek kell jobb belátásra térnie. Ha nem közelednek az álláspontok, akkor ősszel akár újra lehet kezdeni a gazdaságirányítási rendszer átszervezését.

A magyar elnökség legfontosabb törekvésének sikere egyelőre nem garantált, de a másik kiemelt cél teljesülhet. Horvátország a hónap végéig lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat. De úgynevezett technikai kérdéseket még tisztázni kell. Hollandia és Franciaország olyan megfigyelési rendszert akar életbe léptetni, amely garantálná, hogy mostantól a tényleges csatlakozásig Horvátország halad tovább előre a megígért reformokban, különös tekintettel az igazságügyre. A franciák áthidaló javaslata az, hogy ha Zágráb csak később lép be a schengeni övezetbe, akkor még tovább lehet majd nyomást gyakorolni rá.

A csúcs részvevői pénteken bevándorlási, külpolitikai (Észak-Afrika és a Közel-Kelet) kérdésekről egyeztetnek, de szó lesz a schengeni övezet működéséről is, források szerint ebből alakulhat ki esetleg élénkebb vita. Jerzy Buzek parlamenti elnök azt mondta csütörtök este, hogy az EU-t külső és belső instabilitás fenyegeti. Utóbbi az adósságválság, előbbi az örvendetes arab tavasz nyomán kialakult bevándorlási hullám, amelynek kezelésére egységes menekültügyi rendszert kell kidolgozni. De figyelmeztetett: az európai polgárok szabad mozgása nagy érték, nem sérülhet egyes országok aggodalmai miatt. A rendszert persze lehet javítani, de úgy, hogy a rendkívülinek tekintendő és csak végső esetben visszaállítható határellenőrzésről a döntés közösségivé váljék, s ne egyes tagországok egyoldalú szándékán múljék.