Demokráciapárti tüntető és helyi rendőr – az indulatok visszafogására utaló – kézfogásának kell-e hinni, vagy inkább a 22 éves Kelvin Chungnak, akit a The New York Times idézett a hongkongi utcáról: „Nem vonulok vissza, hacsak a rendőrök erőszakot nem alkalmaznak..."? A kérdés hétfőre virradó éjjel még nyitott volt a 7,2 milliós Hongkongban, ahol az elmúlt hónapokban elszabadultak az indulatok.

Újra és újra kitörnek összetűzések a demokráciapárti tüntetők és az „egy Kína” elv hívei között Bobby Yip / Reuters

A diákok – összekapcsolódva az Occupy Central ( Foglald el a központot!) elnevezésű polgári engedetlenségi mozgalommal – szabad kormányzóválasztást követelnek 2017-re, vagyis azt, hogy Kína tartsa be ebbéli ígéretét. Nem érik be a szűrt listával, amelyről (jelen állás szerint) a Peking befolyása alatt működő választási bizottság előzőleg kigolyózza majd azokat, akiket a népköztársasági főváros nem akar a „fő végrehajtó" posztjára.

Helyszíni jelentések zerint a tüntetők egyes helyekről visszavonultak a hét végén, másokon viszont újult erővel csoportosultak. E sorok írásakor a vezető helyi lap, a South China Morning Post azt írta a második hetébe lépett demonstrációsorozatról: nem minden tüntető engedelmeskedik a hangadók felszólításának. A diákszövetség főtitkára pedig tárgyalásokat készített elő a „fő végrehajtó" képviselőjével.

A nagy kérdés a béke vagy háború, azaz mennyire konfrontálódnak a tüntetők és a karhatalom most, hogy lejár az ultimátum a kormányzói irodaközpont előtti tér kiürítésére? A rendőri erőszak ugyanúgy felkorbácsolhatja az indulatokat, és tömegeket vonzhat az utcára, mint egy hete is történt, amikor fegyvertelen demonstrálókkal szemben könnygázt vetettek be. Mindenesetre a hivatalos kínai pártsajtó azt üzente Hongkongba: „felejtsék el" a „színes forradalmat". Ezzel arra utalt: elejét fogja venni az olyan áttörésnek, mint amilyen Ukrajnában a narancsos vagy Grúziában a rózsás forradalom volt.

Peking szigorított a cenzúrán is a szárazföldi Kínában, jogvédők szerint pedig őrizetbe vettek olyan embereket, akik nyíltan kifejezték együttérzésüket a hongkongi demokráciatüntetésekkel. Kínában évi tízezer körüli tüntetést tartanak, állítják szakértők, ám ezek rendszerint nem nyílt demokráciakövetelések. Inkább helyi érdekű sérelmek, például korrupt párttitkárok ellen lépnek fel az elégedetlenkedők.

A demonstrálókkal Hongkonban sem mindenki ért egyet Bobby Yip / Reuters

Hongkongban a helyzetet bonyolítja, hogy nem minden helybéli ért egyet a demonstrálókkal. Ellentüntetésekre és a kétféle csoport közötti összetűzésekre is sor került az ­1997-ig brit kézen lévő egykori gyarmaton. Az olyan Peking-párti szervezetek, mint a Csendes többség Hongkongért, elítélik a rendbontást, féltik a gazdag városállam gazdaságát. Kérdés az is, mennyiben áll a hivatalos Peking ezen erők mögött: a legvalószínűbb, hogy részben igen, ha nem is teljesen.

Megosztó személyiség a jelenlegi fő végrehajtó, Leung Csun-jing is, mégpedig attól fogva, hogy 2012-ben megválasztották a posztra. Azóta is „689"-es emberként emlegetik, arra utalva, hogy még a Peking felügyelte, 1200 fős elektori testületben is csak ennyi vokshoz jutott, vagyis alig sikerült többséget szereznie. Az is furcsán vette ki magát, hogy beiktatási beszédét a kínai mandarin dialektusában mondta el, ami a népi Kínának többségi nyelve, de Hongkongban a kantoni az uralkodó. Leungot lemondásra is felszólították a demokráciapárti tüntetők, de közölte, hogy nem teszi ezt meg.

A hongkongi fejleményekre az Egyesült Államok is odafigyel, különösen, hogy Barack Obama egy bő hónap múlva Kínába készül. Az USA támogatja az általános választójogot és a hongkongi nép törekvéseit – adta értésre a minap az elnök annak apropóján, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter a Fehér Házba látogatott.