Európa ránk figyel, nem a megszorítás az egyedüli lehetőség – Francois Hollande-nak, Franciaország új államfőjének ez volt az első politikai üzenete a külvilág felé, amikor kiderült, hogy a szavazatok közel 52 százalékával megnyerte a francia elnökválasztás vasárnapi második fordulóját, maga mögé utasítva vetélytársát, az eddig hivatalban lévő Nicolas Sarkozyt.

Francois Hollande üdvözli támogatóit

Ahogy a Szocialista Párt (PS) 57 éves politikusa már a szűk pátriájában, Tulle-ben tartott első beszéde során jelezte, küldetése az, hogy növekedést, munkahelyeket és fejlődést serkentő intézkedéseket követeljen az európai vezetőktől. Ezért újra akarja tárgyalni például a fiskális paktumot, amely az államadósság csökkentésére és a deficit leszorítására tesz kísérletet az eurózóna tagországaiban, a kérdés csak az, sikerül-e mindezt lenyomnia a pénzügyi szigor feltétlen híveként ismert Németország, illetve Angela Merkel kancellár torkán. Nemsokára mindenesetre próbálkozhat. Merkel az elsők között hívta fel Hollande-ot, gratulálni a francia szocialista elnökjelölt győzelméhez, és ha már kölcsönösen hitet tettek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett, meg is hívta Berlinbe egy ismerkedő megbeszélésre.

Erre a látogatásra nagy szükség is van, hiszen a két politikus viszonyát a közelmúltban már két pengeváltás is feszélyezte. Először akkor, amikor még az első, április 22-i elnökválasztási forduló előtt kiderült, hogy Berlin nem hajlandó udvariassági látogatáson fogadni Hollande-ot, másodszor pedig a két forduló között fajult nyílt üzengetésig az elvi vita: Merkel közölte, hogy a fiskális paktum nem újratárgyalható, mire Hollande azzal vágott vissza, hogy Németország márpedig nem fogja eldönteni Európa helyett, hogy mit csináljon. Ami a paktumot illeti, ha újratárgyalásra nem is, a Merkel-kormány arra azért kész, hogy gazdasági növekedés ösztönzéséről szóló intézkedésekkel és szerkezeti reformok ígéretével (a fiatalkori munkanélküliség csökkentésével és a versenyképesség növelésével) egészítse ki a március elején 25 EU-tagállam – köztük Franciaország – által aláírt szerződést. (Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az euróövezeti országok pénzügyminiszteri tanácsának elnöke is korábban arról beszélt, „vágyteljes gondolkodásra vall” a szerződés újratárgyalására vonatkozó követelése. Lesz egy-két szavam Hollande-hoz – mondta a kormányfő.)

Ettől a lappangó konfliktustól függetlenül Hollande és hívei vasárnap este felhőtlenül ünnepeltek. A francia baloldal hagyományos felvonulási terepén, a Bastille téren Hollande azt mondta, az ifjúság elnöke lesz, és büszke arra, hogy képes volt reményt adni az embereknek. Bár az elnökválasztási kampány kezdete óta több mint 350 felmérés őt hozta ki győztesnek a konzervatív Sarkozyvel szemben, az ünneplő tömegben így is sokan voltak, akik egyszerűen nem hitték el, hogy mi történt. Nagy fegyvertényről van szó ugyanis: harminc éve, 1981 óta nem volt példa arra, hogy hivatalban lévő francia államfő elveszítse az elnökválasztást, és a kihívó nyerjen. Akkor ez a szintén szocialista Francois Mitterrand-nak sikerült, a kérdés pedig az, hogy Hollande – aki éppen Mitterrand oldalán tűnt fel tanácsadóként, de például miniszteri tisztséget soha nem viselt – a gyakorlatban is felnő-e a feladathoz. A vereséget elismerő, a politikából való távozást sejtető beszédében Sarkozy mindenesetre sok szerencsét kívánt neki.