Hollande-nak semmi, Romney-nak minden
Mitt Romney csütörtökön érkezett meg Nagy-Britanniába, ahol David Cameron kormányfő, a Konzervatív Párttal tandemben kormányzó liberálisok elnöke, Nick Clegg, de az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Ed Miliband is tárgyalóasztalhoz ül vele. Az egyhetes mosolyoffenzíva célja javítani a republikánus elnökjelölt külföldi megítélésén, legalábbis az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei körében: London után Romney Izraelbe, onnan pedig Lengyelországba utazik tovább.
Cameron a brit miniszterelnöki rezidencián, mindenben a protokolláris külsőségek szerint látja vendégül Romneyt, aminek megvan a maga diszkrét politikai bája. Egyrészt azért, mert Francois Hollande jelenlegi francia elnöknek nemhogy hasonló fogadtatás, de találkozó sem járt ki a Downing Street 10. jelenlegi lakójával, másrészt pedig azért is, mert amikor Cameron márciusban a Fehér Ház vendége volt, Romney stábja kíméletlenül támadta egy fehér házi pohárköszöntő miatt, amelyben a brit kormányfő gyakorlatilag a mennybe menesztette vendéglátóját, Barack Obamát. (Hollande társaságára annak idején egyébként Angela Merkel német kancellár sem tartott igényt, Obama viszont nyilvános szereplési lehetőséget is kapott, és demokrata elnökjelölti minőségében hatalmas tömeg előtt tarthatott azóta sokszor „történelmiként” emlegetett beszédet Berlinben még 2008. július 24-én.)
Romney-t hivatalosan az augusztusi republikánus konvención jelölik elnöknek a demokrata Obamával szemben, és bár a volt massachusettsi kormányzónak tapasztalat és nemzetközi elismertség szempontjából van még mit ledolgoznia a hátrányból, ami a kampánypénzeket illeti, nagyon kemény ellenfélnek számít. Június a második egymás utáni hónap volt, amely során a republikánus jelöltnek sikerült többet gyűjtenie Obamánál – olyannyira, hogy a Fehér Ház ura nemrég kör e-mailben figyelmeztette híveit, az első hivatalban lévő elnök lehet, aki kevesebből gazdálkodik, mint a kihívója.
Romney nagyszabású imázsjavító körútra vállalkozott: lépéseit 15 fős stáb egyengeti Nagy-Britanniában, Izraelben és Lengyelországban is, a kirándulást kísérő kampányszöveg pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy az arab világhoz korábban nyílt szózatot intéző Obamával ellentétben a republikánusok nem az ellenség, hanem a hagyományos szövetségesek kegyeit keresik. Túlságosan is: Romney londoni látogatására hosszú árnyékot vetett az a tanácsadó, aki szerint a republikánus elnökjelölt „angolszász származása” miatt egyszerűen rátermettebb Obamánál a kétoldalú kapcsolatok ápolására. A neve elhallgatását kérő tanácsadó a Daily Telegraph előtt ejtette el a talán udvariasnak szánt, ám masszív rasszizmusról árulkodó megjegyzést, és a demokrata felhördülés nyomán Romney-ék sietve visszakoztak is, mondván, a kijelentés sem az elnökjelölt, sem csapata nézeteit nem tükrözi híven.
