Stuttgart mellett, Ludwigsburgban éppen ötven éve működik a náci háborús bűnösök után kutató német központ. A szervezet munkatársainak, mások mellett ügyészeinek főállású hivatása a nácivadászat. Vádat ugyan nem emelhetnek, országhatárokat viszont nem ismernek. Az egykori náci bűncselekmények helyszínétől és a feltételezett tettesek tartózkodási helyétől függetlenül globálisan kutathatnak – elsősorban sok náci menedékéül szolgáló Dél-Amerikában.

Az elmúlt években a nyomozók előtt a szovjet utódállamokban, elsősorban Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban lévő archívumok is megnyíltak. Kurt Schrimm főállamügyész, a nyomozó központ jelenlegi vezetője a szervezet legnagyobb sikerének az 1960-as években lezajlott Auschwitz-pereket nevezte.

Mint a Süddeutsche Zeitung írta, a nyugatnémet tartományi belügyminiszterek 1958-ban nagy nehézségek árán hozták létre a szervezetet. Nem sokkal azután láttak munkához, hogy Ulmban véget ért egy per, amelynek során kiderült: a Litvániában a II. világháború alatt zsidók és kommunisták ezreit legyilkoló náci különítményesek háborítatlanul éltek az egykori NSZK-ban – emlékeztetett a müncheni lap.

A múlt feldolgozásának nehézségét jól jelzi az a botrány, amely a ludwigsburgi nyomozó központ első vezetője körül robbant ki. Erwin Schüle főállamügyésznek 1966-ban be kellett vallania saját elhallgatott múltját. Azt, hogy a Hitler-rezsimben a náci párt, az NSDAP és annak rohamegysége, SA tagja volt.

A Schüle-botrány nyomán kapott a szervezet felhatalmazást arra, hogy az NSZK határain kívül is kutasson náci háborús bűnösök után. Külföldön a ludwigsburgiak kevésé ismertek. Míg a holokauszt egyik fő szervezője, Adolf Eichmann elfogása és bíróság elé állítása Izrael számára komoly nemzetközi sikert hozott, a német szervezet mindig a háttérben maradt.

– A mi munkánk nem a leleplezés, hanem a vádemeléshez szükséges bizonyítékok összegyűjtése – idézte Schrimmet eg ymásik lap, a koblenzi Rhein Zeitung.

A ludwigsburgi archívumban több mint 1,6 millió kartotékot őriznek. Mint a berlini Der Tagesspiegel írta, a központ több mint 110 ezer személy ellen indított nyomozást, jogerősen mégis csak 6500 személyt ítéltek el. Történészek 170-200 ezerre teszik a német és osztrák náci bűnösök számát. Schrimm szerint mindenesetre komoly fegyvertény, hogy egy nemzet saját maga ellen nyomozott és kutatott.

Schrimm saját legnagyobb fogásának az osztrák Josef Schwammbergert tartja. Mint a Rhein Zeitungnak elmondta, több mint 150 tanút kérdezett ki, amíg elegendő bizonyítékot gyűjtött össze, hogy meggyőzze az argentin hatóságokat: tartóztassák le a dél-amerikai országban élő egykori SS-tisztet, a krakkói tábor volt parancsnokát. A szadista kegyetlenségű férfit -– aki gyermekeket is meggyilkolt, a hullákat pedig kutyájával tépette szét - 1992-ben 25 éves szabadságvesztésre ítélték, később a börtönkórházban halt meg.

Schrimmék „nyomozati listáján” két név bukkan fel igen gyakran. Alois Brunneré, Eichmann egykori helyetteséé, illetve Aribert Heimé. Heim a mauthauseni koncentrációs tábor orvosaként több ezer embert kínzott halálra. Schrimm úgy gondolja, hogy Brunner már halott, Heim viszont talán még él. Az ő fejére a német hatóságok 130 ezer eurós jutalmat tűztek ki – írta a Rhein Zeitung.

A ludwigsburgi központ közben gőzerővel dolgozik, hogy Németországban vádat emeljenek John (Ivan) Demjanjuk ellen. A „Rettegett Ivánnak” hívott, 88 éves ukrán származású férfit azzal gyanúsítják, hogy a sobibori tábor őreként mintegy 29 ezer ember elgázosításában játszott döntő szerepet. A II. világháború után Egyesült Államokba kivándorolt Demjanjuk ellen Amerikában és Izraelben több pert folytattak, elegendő bizonyíték hiányában felmentették. Időközben az USA-ban megfosztották amerikai állampolgárságától, így elvben kiadható.

(BERLIN)