A Budapesttől negyven percnyi autóútra fekvő Felcsút látszólag tipikus magyar falu a maga hosszú főutcájával, és azokkal a házakkal, amelyek szép rendben sorjáznak a főutca mindkét oldalán. Az összképet csak egy különös építkezési láz zavarja: a biztonságiak vigyázó szemétől kísérve védősisakba bújt emberek hada küzd buldózerekkel és darukkal a tikkasztó hőségben, igyekeznek felhúzni azt az futballstadiont, amelynek az árnyékában eltörpülnek a családi házak és a kis kertek is. Egy 1800 lelket számláló falú meglepő helyszín egy ilyen építkezéshez, kivéve, ha tudjuk, hogy Felcsút a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szűk pátriáját jelenti – kezdi a Guardian azt a magyarországi riportot, amely Orbánról, illetve a dél- és kelet-európai demokratikus erőemberekről szól.

Ahogy a brit lap feszegeti, az építkezés a megalomániának, a hiúságnak és annak a szédítő változásnak a jele, amely Magyarországot három éve, a Fidesz hatalomra jutása óta jellemzi. Orbán új alkotmányt írt és több száz törvényt hozott, köztük olyanokat is, amelyek a hasonló beruházásokat segítik elő. A szerző, Ian Traynor a magyar sajtóra hivatkozva írja, hogy futballprojektekre a magyarországi cégek tavaly hatmilliárd forintot adtak, amelynek közel felét „megdöbbentő”, de Felcsúton fektették be. Mindez a Guardian szerint arra utal, hogy a magyar üzletemberek keresik annak a miniszterelnöknek a kegyeit, aki olyan támogatottsággal ül a hatalomban, amelyről máshol Európában csak álmodnak.

Ezt a támogatottságot azonban – emlékeztet a brit lap – Orbán a kritikusok szerint arra használja, hogy visszaéljen a hatalmával. Taynornak erről a Fidesz-alapító Molnár Péter, Orbán nyolcvanas évekbeli szobatársa azt mondja, „egyértelmű tendencia” hogy Orbán koncentrálja a hatalmat és mindenről egyedül akar dönteni. „Rendkívüli mértékben gyengítik a demokráciát Magyarországon” – teszi hozzá a szólásszabadság-jogász, aki az 1994 utáni konzervatív fordulat miatt lépett ki a jelenlegi kormánypártból.

A Guardian szerint a magyar miniszterelnök nincs egyedül abban a Dél- és Kelet-Európában, ahol egyre inkább demokratikusan megválasztott, populista erőemberek kezébe kerül a hatalon - Vlagyimir Putyin elnök Oroszországától Recep Tayyip Erdogan kormányfő Törökországán át Milos Zeman elnök Csehországáig. Putyin és Erdogan agresszíven támadja, börtönbe küldi az ellenzék vezető személyiségeit, Zeman pedig a kormányválságon lovagolva növeli a maga befolyását. Oroszország kivételével, ahol a demokratikus normák sok kívánnivalót hagynak maguk után, ezek a politikusok mind választásokon jutottak hatalomra, és vigyáznak arra, hogy minden úgy tűnjön, mintha a törvény betűjét betartva csinálnák.

Molnár szerint Orbán világklasszis ebben, vagyis hogy formálisan minden a törvény szerint történik, miközben nyilvánvaló, hogy hatalmi visszaélésről van szó. „Vitatkozni korlátozottan lehet, de aztán úgyis én döntök, és az ország javáért teszem” – foglalja össze a jogász ezt a Putyinra, Erdoganra és Orbánra is jellemző világnézetet.

Ahogy Putyin és Erdogan számra, a politika Orbánnak is egy zéró összegű játszma, amelyben a győztes mindent visz. Aki nem ért velük egyet, azt szélsőségesnek és a külföldi erők bábjának bélyegzik. Akár hisznek a külföldi összeesküvésről szóló paranoiának, akár szólamként használják, mindannyiszor felidézik a veszélyt, amikor le kell fegyverezni a kritikusokat – írja erről Traynor.

Ennek megfelelően „Magyarország elleni kampányról” beszélt a brit lapnak Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára is. Szerinte ugyan a külföldi cégek Brüsszelbe viszik a panaszukat az őket sújtó új adók miatt, mások pedig azt mondják, Magyarországon csökken a demokrácia, de mindez nem igaz. „A kritikusaink hülyeségeket beszélnek, ami viszont [itt] EU-ellenes hangulatot kelt” – állítja az államtitkár. Győri beszélt arról is, hogy a határokat senki nem akarja átszabni Európában, a „hosszú távú” vízió az, hogy a magyarok „túléljenek”, és ezért „talán több magyarra”, több gyerekre van szükség – idézte a politikusasszonyt a Guardian.

A brit lap riportja szerint hozzá hasonlóan afféle látnoknak tartja a magyar kormányfőt Orbán Balázs alkotmányjogász a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója is. „Válságmenedzselésben gyors, határozott döntésekre van szükség. Ez az, amit a mi vezetőnk csinál”.

A kritikusok szerint – írja a Guardian – a „válságmenedzseléshez” a magyar kormány autoriter, nacionalista kritikát használ. Molnár mondja, hogy az olyasféle szólamok, amilyen az „új társadalmi szerződés”, vagy a „nemzeti együttműködés rendszere”, csak a harmincas éveket idéző „orwelli hazugságok”. (Traynor meg is jegyzi, hogy az Országgyűlés környékét mostanában úgy építik át, ahogy Horthy Miklós alatt kinézett.)

Mindez az EU-nak sem feltétlenül tetszik, Traynor riportja legalábbis emlékeztet, hogy Orbánnak a demokratikus jogrend leépítése miatt több összetűzése volt az Európai Unióval. Magyarországról átfogó kritikus jelentés készült (a Tavares-jelentés következtetése, hogy az alkotmányos és jogi környezet folyamatos és gyors változása, illetve annak tartalma nem összeegyeztethető az EU-szerződés második cikkében foglalt alapértékekkel és alapjogokkal – a szerk.), Berlinben és máshol pedig egy monitoring rendszer felállítására tettek javaslatot, amely alapján a demokratikus rend felszámolására tett kísérletekért büntetés járna – írja a brit lap.

A Guardian kitér a trafiktörvényre, amely „negyvenezer kisvállalkozást lehetetlenített el” és a médiatörvényre is, amelynek kapcsán Bodoky Tamás, az atlatszo.hu főszerkesztője jegyzi meg, hogy a kormánynak „sikerült megszelidítenie” a sajtót. „Nem ítélnek börtönre és nem lőnek le, mint Oroszországban. De elveszíted a munkádat” – mondja erről Traynornak Bodoky, aki szerint a felcsúti stadionprojekt „tiszta feudalizmus”.

Orbán hívei – zárja a riportot Traynor – ettől függetlenül meg vannak győződve, hogy a vezetőjük csak azért tér el az európai mainstreamtől, mert meri a saját országát az első helyre tenni, és ebben a küzdelemben Magyarország és a miniszterelnök győzni fog. Mások kevésbé biztosak ebben: Molnár szerint inkább csak tragikus, ahogyan egy tehetséges politikus bedől a saját dölyfének.