Hétszázkilencvenhat gyerek földi maradványait rejti az a szennyvízakna, amelyet az írországi városka Tuam egyik mára elhagyott katolikus intézete használt 1925 és 1960 között.

Az intézetet, a St Mary's anyaotthont egy karitatív apácarend, a Bon Secours alapította és tartotta fenn egyedülálló, gyereket váró anyák számára. A szennyvízaknába 35 éven át hordták a holttesteket. A gyerekek közül a legfiatalabb mindössze kétnaposan, halt meg, de a legidősebb is csak kilencéves volt. Többségükkel kanyaró, tuberkolózis és más fertőzések végeztek. A szennyvízakna színültig megtelt a csontjaikkal.

Bár a tömegsír létezésére már 1975-ben fény derült, amikor a szennyvízakna betongerendái megadták magukat az időjárási viszontagságoknak, eddig mindenki azt hitte, hogy az 1845 és 1852 között pusztító nagy  éhínség áldozatairól van szó. Egy tuami helytörténész, Catherine Corless jött rá, hogy az akkor kiállított születési anyakönyvi kivonatok és a halotti bizonyítványok alapján összeállított névsor eltér egymástól.

A St Mary's egyébként csak az egyike volt annak a tíz intézetnek, amelybe egyedülálló, gyereket váró anyák vonulhattak be Írországban. Ezeket a nőket – több tízezret – az akkori konzervatív társadalom megbélyegezte és kivetette magából, Gyerekeiktől annak ellenére megtagadták a keresztséget, hogy katolikus anyaotthon fogadta be őket, és nem is járathatták őket olyan iskolákba, ahová egészben lévő családok gyerekei jártak.

Azután, hogy kiderült, a szennyvízakna 796 gyerek csontjait rejti, az ír hatóságok vizsgálaton gondolkodnak. Charles Flanagan családügyi miniszter szerint a tömegsír létezése Írország sötét múltjára vet fényt, amikor a gyerekeket nem úgy szerették, ahogyan kellett volna.

A St Mary's épületét már évtizedekkel ezelőtt lerombolták egy lakónegyed kedvéért. A szennyvízakna helyén a gyerekeknek emlékművet akarnak állítani.