– Túl közeliek az események, a szereplők jelentős része még él. A célunk nem a Szolidaritásról szóló klasszikus múzeum létrehozása volt. A prágai Charta 77-től a néhai Andrej Szaharov professzorig szeretnénk bemutatni a kommunista rezsimekkel szembeszegülő mozgalmakat és személyiségeket. S tesszük ezt azon mottó jegyében, hogy „Ismerd meg a történelmet, és dönts a jövőről!" – mondta a lapunknak adott interjúban Basil Kerski, a gdanksi élet egyik központjává vált, kávézókkal, éttermekkel tarkított ECS igazgatója.

A teherautó platóján áll az ECS igazgatója, Basil Kerski. Lent a tömegben Lech Walesa Fotó: ECS Gdansk

A lengyel építészek által tervezett emlékhely-archívum- tudásközpont több mint 54,1 millió euróból épült. A költségek egyik felét az Európai Unió, a másikat Gdansk városa állta. – Gdansk számára az ECS az új önazonosság jelképe is. Azé az identitásé, amely az 1970-es években a Szolidaritás születésével, a kommunista rezsimmel való szembenállásból alakult kit. S amit itteni megítélés szerint háttérbe szorított a berlini falomlás, hiszen a populáris kultúrában is az viszi a prímet a kelet-európai változások kapcsán – hangoztatta Kerski, akinek kinevezése ellen a nemzeti-klerikális Jog és Igazságosság pártja (PiS) néhány képviselője tiltakozott. Kifogásolták, hogy nem egy „igazi lengyel" kapta ezt a pozíciót. Kerski édesanyja lengyel, édesapja viszont iraki, aki orvosi diplomáját Lengyelországban szerezte.

A család az 1970-es évek elején visszaköltözött Irakba, de onnan politikai okokból menekülniük kellett a Szaddám Huszein-rendszer elől. Nyugat-Berlinben telepedtek le, a szlavisztikát és politológiát tanult Kerski ott járt egyetemre. – Gyakran felteszik nekem az identitás-kérdést, de én Berlinben és Gdanskban egyaránt otthon vagyok. Szívesen nevezném magamat európainak, ha képes lennék megbirkózni az ebben rejlő, elképesztően gazdag kulturális sokszínűséggel. Ma, Európában egyre gyakoribbak a hozzám hasonló, több kultúrát magukba olvasztó életrajzok – tette hozzá a 45 éves igazgató, aki apjával mindig is lengyelül beszélt.

Kerski szerint Németország megítélése sokat változott Lengyelországban. Míg a kommunista időkben a lengyel függetlenség zálogát a két Németországban látták, 25 év elteltével elégedetten nyugtázzák, hogy a mai Németország nem az egykori NSZK folytatása. Ez egy teljesen más, sokkal közép-, és kelet-európaibb Németország, amelyben a keletnémetek a vártnál sokkal nagyobb szerepet töltenek be – hangoztatta. A belarusz rezsim, az ukrajnai események és a putyini Oroszországban való mély csalódás is mind hozzájárult ahhoz, hogy a német politikai elitben felértékelődött Lengyelország. Stabil demokráciának, megbízható EU- és NATO partnernek tekintik. Lengyelország átvette azt a „kedvenc" vagy „bezzeggyerek" szerepet, amit korábban Magyarország töltött be.

Lengyelország hiába a legnagyobb és legnépesebb kelet-közép-európai gazdaság, hiába a jelentős gazdasági növekedés, az eurózónán kívüliség komoly hátrány – vélekedett Kerski. Szerinte e „gyenge ponttal" a lengyel politikai elitből eddig csak Bronislaw Komorowski államfő nézett szembe. A kormányzó Polgári Platfom (PO) politikusai ódzkodnak a társadalmat megosztó, s mindenképpen alkotmánymódosítást követelő kérdésfelvetéstől. Pedig a 2008-as világgazdasági válság óta egyértelmű, az EU meghatározó államai Németországgal az élükön az eurózónára összpontosítanak, azaz Lengyelország a leghatékonyabban az eurózóna tagjaként tudná nemzeti érdekeit érvényesíteni.