A diplomata néhány héttel az egyik leglátogatottabb szlovákiai magyar hírpoltálnak, a www.bumm.sk -nak adott interjút, amelyben többek között kifejtette: “Szlovákia az állami attribútumokat mint egyfajta licencet vette át, nem pedig sok évszázados küzdelemben harcolta ki őket. A szlovák társadalom ezeket a jegyeket magán viseli, történelmet és identitást nagyon nehéz mesterséges eszközökkel kialakítani. A Cirill és Metód kultuszt meg a Szvatopluk kultuszt egy magyar keserű mosollyal veszi tudomásul. Van fogalmunk arról, mi történt ezen a területen. Tudjuk, hogy spontán, népi Cirill és Metód kultusz nem volt, Szent Istvánt ellenben északon is tisztelték. Furcsa, miként ugrották át a hittérítők a mai Magyarország területét. Semmi nyomuk nincs, ezért keserves erőfeszítésnek, a hiányzó alappillérek utólagos pótlására tett kísérletnek tűnik a kultusz erőltetése.” --vélekedett.

Az interjút néhány hét múltán fedezte fel egy szlovák blogger, majd utána élesen tiltakoztak a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská – egykor jelentős kulturális, ma nacionalista szervezet –vezetői. Majd jegyzékben fejezte ki rosszallását a szlovák külügyi tárca is. - Miután a magyar külügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy Farkas Gézát konzultációra hazarendelték, véleményét nem kívánjuk kommentálni – közölte Lubos Schwarzbacher pozsonyi külügyi szóvivő. A pozsonyi magyar nagykövetségen érdeklődésünkre nem kívánták kommentálni a történteket.

Leöntötték Esterházy János kassai mellszobrát

Több szlovákiai internetes hírportál kedden közzé tette a magyar külügyminisztérium közleményét, amelyben elítélik Esterházy János Kassán felállított mellszobrának vörös festékkel történt meggyalázását. „Az embermentő tevékenységéről és a kisebbségek melletti kiállásáról ismert Esterházy János mártírságának állított emlékmű nem lehet szélsőséges megnyilvánulások tárgya.

A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma bízik abban, hogy a Szlovák Köztársaság illetékes szervei mielőbb kivizsgálják ennek a bűncselekménynek a hátterét és felelősségre vonják a tetteseket. Ennek jegyében továbbra is szorgalmazzuk a két ország közötti politikai párbeszéd és a magyar-szlovák megbékélési folyamat folytatását „– hangsúlyozza a dokumentum.

A mellszobrot március 14-én állították fel Kassán, a Major család tulajdonában levő Csáky-Dessewffy palota udvarán. Az avató ünnepséget szlovák tüntetők bekiabálásai zavarták meg. Peter Kalmus  helyi képzőművész pedig toalettpapírral akarta leragasztani az alkotást, de a rendezők elvezették a helyszínről. Múlt vasárnapra virradó éjjel ismeretlen tettesek piros festékkel öntötték le az alkotást.

Esterházy János személye továbbra is megosztja nemcsak a közvéleményt, hanem a szlovák és a magyar történészeket is. Peter Morvay publicista, a szlovák-magyar kapcsolatok egyik neves szakértője, a pozsonyi Sme napilapban arra hívta fel a figyelmet, hogy Esterházy János a szlovákok szemében máig fasiszta és háborús bűnös, a magyarok értékelése alapján viszont mártír és szent. Véleménye szerint mindkét értékelés túlságosan leegyszerűsített. Ezért kellene végre tárgyilagos és tényekre alapozó párbeszédet kezdeni a két világháború között tevékenykedő politikus erényeiről és tévedéseiről, mert csak igy lehet elfogulatlanul megítélni az életét.

Esterházy János 110 évvel ezelőtt született Nyitraújlakon. A két világháború között a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, majd pedig az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke, három éven át pedig prágai parlamenti képviselő volt. Az első bécsi döntés után az önállosult Szlovákiában maradt, s a pozsonyi parlament egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. A második világháború utolsó napjaiban a Gestapo körözést adott ki ellene, de nem tudták elfogni, mert illegalitásba vonult. Nem sokkal később a csehszlovák hatóságok letartóztatták, majd átadták a szovjetek katonai szerveknek. Moszkvába hurcolták őt, ahol tíz évi kényszermunkára küldték. Pozsonyban pedig távollétében háborús bűnösnek nyilvánították és  1947-ben halálra ítélték.

A szovjet hatóságok az időközben súlyosan megbetegedett foglyot 1949-ben átadták a csehszlovák hatóságoknak, amelyek a büntetését életfogytiglanra, majd pedig huszonöt évnyi szigorított börtönbüntetésre módosították. A végletekig legyengült, súlyos tüdőbajban szenvedő politikus 1957.március 8-án halt meg a morvaországi, hírhedt mírovi börtönben. Titokban elhamvasztották, holttestét politikai parancsra az illetékesek nem adták ki és évtizedekig még azt is titkolták, hogy holt rejtik a földi maradványair tartalmazó urnát. Végül leánya, Marfatti Esterházy Alice grófnő kérésére Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter derítette ki, hogy hamvait a prága-motolei temetőben a kommunizmus áldozatainak egyik közös sírjában találták meg.

A leánya a szlovák legfelsőbb bíróságon kérte édesapja perújrafelvételét, de kérését elutasították. Arra hivatkoztak, hogy a második világháború után hozott népbírósági ítéleteket nem lehet újratárgyalni. Annak ellenére döntöttek igy, hogy 1993-ban  Göncz Árpád magyar államfő személyes kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy János  ellen kiszabott szovjet büntetést semmisnek mondta ki és rehabilitálta őt. Lengyelországban pedig állami kitüntetéssel ismerték el önfeláldozó, életeket mentő tevékenységét.

A Magyar Koalíció Pártja néhány éve május 15-ét – Esterházy János 1942-ben ezen a napon nem szavazta meg a zsidók deportálásáról rendelkező törvényt – a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánította.