Ismeri Vilit, a kengyelfutó gyalogkakukkot üldöző prérifarkast? Amikor az örökké éhes ragadozó lábai alatt kinyílik a csapóajtó, és elkezd zuhanni a mélybe? Nos, mi itt Nagy-Britanniában több mint hatvanmillióan ilyen Vilik vagyunk, és nem látjuk, hogy hol van a gödör alja – Alex Clarkson, a londoni King's College oktatója az 1970-es években készült amerikai rajzfilmsorozat egyik hősének visszatérő sorsával illusztrálja, hogy milyennek látja a június 23-i népszavazás nyomán kialakult helyzetet.

A Kanadában született, ­felsőfokú tanulmányait Oxfordban, ­illetve Hannoverben végzett történész szerint éveken át elhúzódó sokkhatásra kell felkészülni, miközben a kilépési folyamat még rengeteg váratlan meglepetést tartogat. – Senki nem gyárott kilépési forgatókönyvet. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha pár hónap múlva az EU-ból ­való kilépést támogatók hangosan elkezdenék követelni a kormánytól, hogy mindenképpen biztosítsa a szabad utazást az Európai Unióba – mondta Clarkson a Népszabadságnak adott interjúban.

Bármilyen kimenetele lesz is a kilépésnek, az 1945 utáni európai és német történelemmel foglalkozó kutató szerint Nagy-Britannia csak rosszabb, előnytelenebb helyzetben lesz az Európai Unióval szemben, mint amilyenben teljes jogú tagként volt, s a vesztes pozíciót a maradás- és a kilépéspártiak egy­aránt az aktuális kormány szemére fogják hányni. – Vegyük csak a sokat emlegetett társult tagságot, a svájci vagy a norvég mintát. Szépen hangzik, de társult tagként Londonnak semmilyen ráhatása nem lesz a döntéshozatalra, miközben az uniós irányelveket azért alkalmaznia kell. Több mint negyvenéves uniós tagságot, a kialakult szerteágazó kapcsolatrendszert nem lehet csak úgy semmissé tenni, szétszaggatni – hangoztatta.

Arra, hogy a Brexit az Egyesült Királyság végét, feloszlását ­hozza-e magával, a történész azzal válaszolt, hogy ez is benne van a pakliban. A skótok minden jel szerint nekiveselkednek majd egy újabb függetlenségi referendumnak. A ­walesieknek legalább annyi ellenérzésük van Londonnal, a főváros által megjelenített központi hatalommal, mint a mumusként emlegetett Brüsszellel szemben. Az északírek pedig a zöld sziget nagyobb része, az Ír Köztársaság felé fordulnak. Még a Londonhoz hű protestáns-unionista körökben is egyre többen kérnek ír állampolgárságot és azzal járó EU-s útlevelet.

A gazdasági érdekek erősebbek a politikai meggyőződésnél. Figyelemre méltó, hogy az ifjabb Ian Paisley – a 2014-ben elhunyt legendás Ian Paisley tiszteletes, a Demokratikus Unionista Párt elnökének fia – is arra buzdítja választóit: folyamodjanak ír útlevélért. Ez a felhívás egy olyan parlamenti képviselőtől származik, aki a Brexitet támogatta – hozott végül az abszurd helyzetet tükröző példát Clarkson.