A Fidesz-kormányok alatt szinte hagyományossá vált, hogy a vezető politikusok első útjukat, de legalábbis az első vizitek valamelyikét Varsóban teszik. Különösen akkor, ha ott szintén jobboldali kormány viszi az ügyeket. Ezért szinte törvényszerűnek látszik, hogy Navracsics Tibor, az átkeresztelt külgazdasági és külügyi tárca vezetője is most hétfőn a lengyel fővárosba utazik.

Orbán Viktor és Donald Tusk a magyar kormányfő idén májusi, varsói látogatásán Burger Barna / MTI

Lengyel partnere aligha követi a példáját – mármint a minisztérium átnevezésében. Lengyelország az utóbbi években elmondhatja magáról, hogy európai középhatalom, amellyel számolnak. Náluk a külpolitika áll az első helyen. Van is nekik ilyen politikájuk. Nem véletlenül tartanak lengyel vezető politikusokat is esélyesnek az EU vezető funkcióira. Radoslaw Sikorski külügyminiszter továbbra is a külügyi főképviselői poszt egyik lehetséges várományosa, Donald Tusk kormányfő esetében pedig a tanács elnöksége merült fel.

Sikorskiról tudni lehet, hogy akarja a tisztséget, Tusk talán nem annyira. Ha az esélyeik csökkentek, annak az oka a lehallgatási botrány lehet. Tusk a szejmben azt sejtette, hogy a botrányos lehallgatott beszélgetéseket az oroszok tehették közzé, mivel Varsó zavarja energiastratégiájukat és az Ukrajnával kapcsolatos terveiket. Sikorski és Tusk következetesen támogatja Kijev európai uniós orientációját, s követelte, hogy a Nyugat álljon ki Ukrajna területi egysége, függetlensége mellett.

A lehallgatott szövegek között volt az, amelyben a lengyel Orlen kőolajcég vezére, Jacek Krawiec igen alpári szavakkal azt mondta Orbán Viktorról, hogy kielégítette az orosz elnököt, mivel egy sor ügyben a közös európai, sőt euroatlanti politikával szembeszegülve üzletel vele. Ilyen a paksi bővítés és a Déli áramlat gázvezeték, amelyet Brüszszel ellenez. (A magyar jogállamiságról ugyanez az üzletember festett gyászos képet, amikor elmondta, hogyan értesült Budapesten Hernádi Zsolt Mol-vezér bírósági ügyéről. Nálunk ez elképzelhetetlen – szögezte le.)

A lehallgatott szövegek is utalnak arra, hogy milyen kép alakult ki Orbán világáról Lengyelország aktuális politikai elitjében. A két kormányzó erő, a Polgári Platform (PO) és a Fidesz közötti viszonyra nyilván hat az is, hogy Orbánt valósággal isteníti a PO fő politikai ellenfele, a lengyel nacionalista jobboldal. Jaroslaw Kaczynski pártja és holdudvara minden alkalmat megragad, hogy a Fideszt és Orbánt – mint a PO kormányzása ellenében követendő példát – dicsőítse Lengyelországban. A PO viszont EU-barát párt, az ország gazdasági sikereinek okát az integrációban látja.

A magyar kormányzó erőre jellemző Európa-ellenes retorika pedig Lengyelországban a jobboldali nacionalisták és a radikális jobboldaliak sajátja. Ezek az ügyek természetesen a háttérbe szorulnak, amikor a politikusok megteszik kötelező látogatásaikat, s elmondják a meglehetősen kiüresedett körmondatokat a magyar–lengyel barátságról, amit egy közismert versikével is képesek megerősíteni. Pedig a két ország, kultúra, társadalom közötti kapcsolat sokkal gazdagabb és sokoldalúbb ennél.

A kapcsolatok stabilak – mondta lapunknak Bogdan Góralczyk, a Varsói Egyetem Európai Központjának politológusprofesszora, s ennek bizonyítékául hozta fel az állami vezetők találkozásait, Donald Tusk legutóbbi budapesti látogatását és Orbán Viktor varsói vizitjét. Fontos elem szerinte, hogy Orbán is nyilvánosan szorgalmazza az EU közös energiapolitikáját. Az már más ügy, hogy mit valósít meg – folytatta a magyar–lengyel kapcsolatok alakulását évtizedek óta nyomon követő professzor. Góralczyk szerint az oroszokkal kötött atomüzlet és a Déli áramlat megvalósításának EU-normákat sértő terve minimum ellentmondásos.

Ugyanakkor megjegyzi, hogy ez a terület vitatott az unióban: különbség van a németek és franciák álláspontja között, ahogy a magyar és a lengyel nézetek sem esnek egybe. A lengyel kutató lényeges különbségeket lát országa és Budapest Ukrajna-politikájában.Lengyelország elkötelezett a jelenlegi ukrán kormány mellett. Ugyanezt a kiállást nem látja magyar részről. (Nyilvánvaló, hogy ez az orosz politika bírálatát jelentené, szembeszegülést a putyini törekvésekkel. Orbán pedig inkább csodálja, mint kritizálja az autoriter orosz vezetőt, ellentétben a lengyel politikusokkal, különösen Sikorskival.)

Góralczyk fontos megvitatandó témának tartaná a visegrádi négyek működését. Azt mondja, hogy a csoport most nem működik. Lengyelország például szeretné, ha a térségben amerikai katonai erő jelenne meg. Ezt a csehek és a szlovákok ellenzik. Az elemző ugyanakkor úgy látja, hogy a lengyelországi lehallgatási botrány nem a „pincérek és egy multimilliomos szénkereskedő összeesküvése”. Ezt ő súlyos belpolitikai válságnak tartja, amelynek világpolitikai háttere is lehet, és kormányváltáshoz is vezethet Varsóban.