Hatalmas merénylet rázta meg Bejrútot, meghalt egy volt miniszter is
Hatalmas merénylet rázta meg pénteken Libanon fővárosát, Bejrútot, amikor helyi idő szerint péntek reggel 9.40-kor autóba rejtett pokolgép robbant a Monroe Hotel és a Starco toronyépület között, közel a kormányzati negyedhez. A libanoni Daily Star úgy tudja, hogy eddig öt halálos áldozat van, köztük Mohamed Satahhal, Szaad Hariri exkormányfő pénzügyminiszterével. Biztonsági források szerint a célpont nyilvánvalóan az ő autókonvoja volt. Satah éppen a 2005 után alakult Szíria-ellenes koalíció, a Március 14. Szövetség egyik tanácskozására igyekezett, amikor merénylet áldozata lett. A detonációban több mint ötvenen sérültek meg, a környék felett sűrűs fekete füst terjengett, a környékbeli ablakok betörtek, a televíziós felvételeken sérülteket és halottakat, illetve rengeteg, a helyszínre siető mentőt lehetett látni.
Hogy a merénylet mögött ki áll, az egyelőre nem világos, de Bejrútban az elmúlt hónapok alatt többször is robbantottak, főleg szunnita szélsőségesek, akik a szomszéd Szíriában harcolnak Basár el-Aszad elnök ellen a felkelők oldalán. Eközben Aszadot a libanoni síiták támogatják, köztük a szélsőséges Hezbollah fegyverrel és katonai alakulatokkal is. Novemberben két bomba robbant fel a síita Irán bejrúti nagykövetsége mellett, 23 embert ölve meg.
Bejrút belvárosát évek óta nem rázta meg ekkora detonáció. Megsérült a Starco is, amely többek között arról ismert, hogy karcolásokkal megúszta az 1975 és 1990 közötti polgárháborút.
A 62 éves szunnita Satah három héttel azelőtt halt meg, hogy Bejrútban elkezdődne egy nagyszabású per a Hezbollah öt tagja ellen Rafik Hariri néhai kormányfő 2005-ös meggyilkolása miatt. A Hezbollah tagadja, hogy köze lenne Szaad apjának a halálához. Haririvel együtt 2005 februárjában még 21 ember vesztette életét. Mielőtt pénzügyminiszterré avanzsált volna Szaad kormányában, Satah volt Libanon amerikai nagykövete és mérsékelt, de határozott hangú Szíria-kritikusként Rafik Hariri egyik legközelebbi tanácsadója is. Mivel inkább mérsékelt hangú politikusnak számított, nem valószínű, hogy leszámolásról van szó, Satah meggyilkolásával valakik a Március 14. Szövetségnek akartak üzenni – írja a pénteki merénylet kapcsán a BBC.
A Március 14. Szövetség szaúdi és katari támogatással a háta mögött határozottan támogatja a szír felkelőket, Aszadot pedig azzal vádolja, hogy a Hezbollahon kerezstül próbálja meg fenntartani a befolyását libanon politikai életére. Erről szólt egyébként Satah péntek reggeli utolsó Twitter-üzenete is, mondván, a síita szélsőséges szervezet ugyanolyan teljhatalomra tör a kül-, és biztonságpolitikában, mint amilyet Szíria gyakorolt Bejrút felett másfél évtizeden át a Hariri halála utáni kivonulásig, a szakértő szerint a péntzteki merénylet nem a Hezbollahra vall. – Ez nem a Hezbollah módszere. A pokolgépes merénylet az al-Kaida, a szunnita dzsihádisták ujjlenyomatát hordozza magán. Ők Szíriában az Aszad-rezsim ellen harcolva abban is érdekeltek, hogy Libanon ne stabilizálódjon, hanem minél jobban belerángathassák a szíriai konfliktusba – mondja lapunknak Dr. Daher Rashed libanoni arabszakértő, az ELTE oktatója. „Satah mérsékelt személyiség volt, a párbeszédet szorgalmazta a szembenálló felek között Libanonban. Ha valóban ő volt a kiszemelt célpont, akkor ennek az üzenete az elrettentés: eltesszük a láb alól a megegyezést sürgetőket.” Az elemző emlékeztetett: a legutóbbi nagy merénylet, az novemberben az iráni nagykövetségénél elkövetett kettős robbantás mögött is szunnita dzsihádistákat azonosítottak. Az a terrortámadás 23 emberéletet követelt. A nyáron síita és szunnita környékeken egyaránt robbantottak, Bejrútban és az ország második legnagyobb városában, Tripoliban is, összesen csaknem száz emberéletet kioltva.
A folyamatos kormányválsággal küszködő, Szíria árnyékába szorult Libanon politikai berendezkedése a patikamérlegen kimért felekezeti egyensúlyra épül. Az elnök – jelenleg Michel Szulejmán – rendre maronita keresztény, a miniszterelnök szunnita muzulmán, a házelnök pedig síita muzulmán. Izrael 2000-es dél-libanoni kivonulása után optimizmus jellemezte a libanoni politikát. Szelim el-Hossz akkori miniszterelnök akkor azt nyilatkozta Bejrútba kiküldött munkatársunknak: „Külföldön nagyon sokan jósolták, hogy amint az izraeliek elhagyják a déli országrészt, polgárháború lesz. Ez egyáltalán nem következett be. A libanoniak felelőséggel viseltetnek országuk és népük iránt. A muzulmán–keresztény ellentétet a múlt egy fejezetének tekintik”. Ezt az optimizmust később a Hariri-gyilkosság, a Hezbollah és Izrael háborúja, újabban pedig az kérdőjelezte meg, hogy a felekezetközi ellentétek dúlta mediterrán ország belesodródott a közel három éve tartó szíriai polgárháborúba.
