„A hozzánk járó gyerekek egyharmada az iskola elvégzése után kereskedelmi iskolában, esetleg gimnáziumban tanul tovább, osztályonként egy ha eljut az egyetemig. További egyharmad örülhet, ha szakiskolába kerül tanoncnak. S van egy olyan egyharmad, amely semmiféle továbbtanulásra nem alkalmas. Elveszett generáció, gyakorta olyan családok gyermekei, amelyek szociális segélyből élnek, s ezzel meg is elégszenek. S ez a jövő vár rájuk is” – figyelmeztetett nemrégiben egy bécsi iskolaigazgató.

Andrea Wallach egy olyan, 250 tanulót oktató új gimnázium (a magyar nyolcosztályos általános iskola felső négy évének megfelelő oktatási forma) vezetője, ahol a gyerekek 98 százalékának nem német az anyanyelve. „Szerbek, lengyelek, törökök, szomáliaiak, irakiak, szíriaiak, bosnyákok, indiaiak, csecsenek, albánok, magyarok, szlovákok, akik leképezik a bécsi lakosságot” – nyilatkozta a negyven éve tanító, a vegyes összetételű iskolát több mint másfél évtizede igazgató pedagógus. Szavai hatalmas botrányt kavartak.

Wallach szerint a gyerekek nagy részét lehetetlen megtanítani a német nyelvre, e nélkül pedig nem lehet más tantárgyakat okítani. A legtöbb diák csak az iskolában hall németet, a heti öt tanóra pedig nem elegendő. Sok tanuló egyszerűen két világban él. Világos szabályok között, egyenrangúként az iskolában – aztán odahaza szegénység, erőszak, elnyomás közepette.

Az igazgatónő kifakadására az oktatási minisztérium fejmosással válaszolt. Levélben tanácsolták neki, hogy ha ennyire nincs fogalma az oktatásról, akkor jobb, ha nem mond véleményt.

A Népszabadság kérdésére ­Paul Kimberger szakszervezeti vezető azt mondta, nem csak egy iskola problémájáról van szó, s az oktatáspolitikusok igyekeznek elfojtani az iskolák szintjéről érkező bírálatokat. Ő maga tizenöt éven át tanított ilyen iskolában, s hasonlóak a tapasztalatai. A gondok ma egész Ausztriára jellemzőek, ami szerinte a tanulók sokszínűségével függ össze.

Tavaly ősz óta tízezer iskoláskorú menekült gyermek érkezett Ausztriába, aki nem tud németül, de sokuk az anyanyelvén is analfabéta. A fővárosi iskolák túlzsúfoltsága új források nélkül nem enyhíthető: Bécsben átlagosan 21,8 gyerek jár egy osztályba, míg a sokkal jobb eredményeket elérő burgenlandi iskolákban az osztálylétszám átlagosan csak 16,4. Wallach iskolájában is megpróbáltak két osztályból három kisebbet szervezni, ehhez azonban nem volt elegendő pénz.

A helyzet súlyos, sok panasz érkezik az iskolákból, de ezek közül csak kevés eset kerül a nyilvánosság elé. Egy nyugdíjas igazgató szerint nem a menekült gyerekekkel van a gond, ők nagyon is akarnak németül tanulni. A második generációs tanulók okozzák a legtöbb nehézséget. Ők az anyanyelvüket már rosszul beszélik, viszont sokan németül sem tudnak rendesen.