A szlovák alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ügyét felesleges halogatások nélkül vizsgálják ki és zárják le. Malina Hedvignek ezt az alkotmányos jogát vonták kétségbe azzal, hogy az ellene tett feljelentéssel kapcsolatos eljárás abszurd módon elhúzódott. Hat éve él bizonytalanságban, ami jogállamban megengedhetetlen – jelentette ki a szlovák emberi jogi ombudsman. Jana Dubovcová azután szólalt meg, hogy az illetékes főügyész bejelentette: megfellebbezte az első fokú bíróság elutasító határozatát, s másodfokon kérelmezi a testület beleegyezését a csallóközi fiatalasszony elmegyógyintézeti megfigyeléséhez.

Malina Hedvig

Két nap híján hat éve tart az áldozat és a gyanúsított  kálváriája. 2006.augusztus 25-én bántalmazták őt a dél-szlovákiai Nyitrán. Állítása szerint azért, mert a Konstantin Egyetem közelében levő parkban magyarul beszélt. A vizsgára induló egyetemi hallgatót a helyi kórházban látták el, majd pedig néhány napig Dunaszerdahelyen ápolták. Egy héttel később személyleírást adott a bántalmazóiról, s a fantomkép szinte a megszólalásig hasonlított két, szélsőséges nézeteiről ismert helybéli kamaszra. Mindkettőjük alibijének hitelt adtak a nyomozók, különösebb ellenőrzés nélkül. A rendőrség pedig példátlan gyorsasággal, már szeptember 10-én beszüntette a nyomozást azzal az indokkal, hogy bűncselekmény nem történt, az állítólagos sértett pedig nem mondott igazat. Robert Kalinák, akkori (és mai) pozsonyi belügyminiszter a sajtótájékoztatón egyszerűen hazudozónak nevezte a leányt, Robert Fico kormányfő pedig rejtélyes módon titkosszolgálatok lehetséges manipulációiról szövegelt. Több szakértő érthetetlennek nevezte, legalább ugyanennyien viszont árulkodó jelnek tartották azt, hogy az elvben független rendőrség képviselői helyett politikusok tájékoztattak a nyomozásról.

Több mint fél év múlva már hamis tanúzás alapos gyanúja miatt indítottak eljárást az egyetemista ellen. Az egyik feljelentőről az oknyomozó újságírók rövidesen kiderítették, hogy évekig a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) alkalmazottja volt. A másik személy pedig néhányhét múlva öngyilkos lett. Malina Hedvig még abban az évben kiváló eredménnyel fejezte be tanulmányait. Férjhez ment, jelenleg Dunaszerdahelyen él, két gyermek édesanyja. Tavaly szeptemberben a Radicová-kormány egymondatos bocsánatot kért tőle, mert az ügyében előfordulhattak olyan körülmények, amelyek miatt emberi és állampolgári jogai sérülhettek. Ő pedig visszavonta a strasbourgi emberjogi bíróságra benyújtott panaszát. Az alku ellenére a főügyészség nem szüntette meg a nyomozást ellene.

További törvényszakértőket vontak be. Peter Labas, a pozsonyi Komensky Egyetem Orvostudományi Karának dékánja utólag azt állapította meg, hogy a hölgy saját ajkát harapdálta véresre, a testén levő sérülések pedig a vélt támadás napján keletkeztek. Elemzésében olyan kollégák álláspontját is idézte, akik erről nem is tudtak, s később elhatárolódtak a megállapításoktól. Mire az ügyész átdolgozásra visszaküldte a szerzőnek az anyagot, amelynek a lényege némi kozmetikázás után sem változott meg.

Megalázták volna Malinát? 

Hosszas csend után idén kora tavasszal Jaroslav Kozolka ügyész pszichiátriai vizsgálatra rendelte be az asszonyt. Azt kívánta utólag kideríteni, hogy a csallóközi hölgy milyen  elme-és lelki állapotban volt 2006. augusztus 26-án, mennyire szavahihető, s miként lehetséges az, hogy két héttel a történtek  után sikeresen államvizsgázott.  Malina Hedvig megjelent a rendelőben, de emberi jogaira és az ügyész által kiválasztott szakértők elfogultságára hivatkozva egyetlen kérdésükre sem volt hajlandó válaszolni. Ezután indítványozták az elmegyógyintézeti megfigyelését. Lucia Kurilovská,  a pozsonyi  igazságügyminisztérium büntetőjogi szakértője úgy vélte: ha jogerős bírósági döntés születik, akkor a vádlott köteles magát alávetni az elrendelt vizsgálatnak. Neves szlovák jogászok szerint viszont minden vádlottnak törvényes joga megtagadni a vallomást. Több szlovák publicista  az elmúlt napokban kíméletlennek és megalázónak minősítette a kétgyermekes édesanya zaklatását.

Petőcz Kálmán, Szlovákia genfi ENSZ-missziójának volt vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákia még mindig nem ratifikálta a kínzás és más kegyetlen vagy megalázó bánásmódok tiltásáról rendelkező nemzetközi egyezményt, s emiatt nincs az országban olyan független monitoring szervezet, amely a dokumentum rendelkezéseinek betartását ellenőrizné. – Így aztán az emberi jogok továbbra is elsősorban (párt)politikai kérdésnek minősülnek – szögezte le.