Három nap a történelmi elsőségig
Még három nap és néhány kemény tárgyalás, de a belső puccs után Matteo Renzinek meglehet a történelmi siker is. A baloldali Demokrata Párt (PD) főtitkára és Firenze polgármestere hétfő délelőtt megkapta a kormányalakítási megbízást Giorgio Napolitano elnöktől a Quirinale-palotában, és ha sikerül kormányt alakítania, Olaszország történetének a legfiatalabb miniszterelnöke lesz.
A fegyvertény felé az első lépés az előd, Enrico Letta megbuktatása volt, aki a múlt héten be is adta a lemondását, miután kiderült, a reformok halogatása miatt elfogyott körülötte a levegő. (Lettának a PD római vezetőségi ülésén adták meg a kegyelemdöfést, ahol 136-an szavaztak az ellen, hogy folytathassa, és mindössze 16-an mellette.) Ennek megfelelően Renzi hétfőn 90 perc után azzal jött ki a Quirinale-palotából, hogy elfogadta a miniszterelnöki megbízást és a felelősséget, februárban alkotmánymódosítás, márciusban munkaügyi reform vár Olaszországra, ami után az államigazgatást karcsúsítják. „A leginkább égető szükség, amely a generációmat is érinti, az a munka szüksége, hogy véget érjen a munkanélküliség és a kétségbeesés” – utalt a leendő miniszterelnök arra, hogy Olaszországban a 15-24 évesek között 41,7 százalékon áll a munkanélküliség, de korosztálytól függetlenül is elég magas, 12,7 százalék.
Renzi kívülállónak számít az olasz politikában. Firenze polgármestere 2009-ben lett, de nem volt parlamenti képviselő, és kormányzati posztot sem vállalt soha. Ha beiktatják, a maga 39 évével Olaszország történetének legfiatalabb miniszterelnöke lehet – két hónappal fiatalabb annál a Benito Mussolininél, aki 1922-ben szerezte meg a hatalmat –, Mario Monti és Letta után pedig zsinórban a harmadik, aki nem választások nyomán foglalhatja el a bársonyszéket.
Bár Renzi állítólag 2018-ig tervez, és széles pártszövetségre támaszkodna, az előjelekből ítélve a koalíciós tárgyalások nem ígérkeznek könnyűnek. A fő partner, a Silvio Berlusconi tavalyig létezett PdL-jéből kivált Új Jobbközép (NCD) elnöke, Angelo Alfano belügyminiszter egy királycsináló önbizalmával a Twitteren írta, hogy a pártja nélkül nem lesz új kormány, így jobb, ha Renzi egy olyan szerződéssel áll elő, amelyben az NCD követelései – köztük az adócsökkentés – is benne vannak. Renzi állítólag péntek óta lázasan egyeztet Alfanóval a kölcsönös megadási feltételekről és a kormányzati tisztségek elosztásáról.
Ami az ez utóbbival kapcsolatos találgatásokat illeti, olasz sajtóinformációk szerint Alfano marad a belügyminiszter, és nem lesz változás az Emma Bonino vezette külügyi tárca élén sem, de a Renzi-kormány kulcstárcája nyilvánvalóan nem a bel- vagy a külügy-, hanem a gazdasági minisztérium. Ennek a várományosai között emlegetik Lucrezia Reichlint, az Európai Központi Bank (EKB) volt kutatási igazgatóját, aki egy népszerű gazdasági előrejelző modell feltalálójaként most a London Business Schoolban dolgozik. Renzi állítólag a leginkább őt szeretné miniszternek, de a háttéregyeztetéseken felmerült Lorenzo Bini Smaghi neve is. Ő korábban szintén volt az EKB igazgatósági tagja, és többek között azzal vétette észre magát, hogy frappánsan hülyének nevezett minden megszorításra építő gazdaságpolitikát. Fabrizio Barca, a Monti-kormány tárca nélküli kohéziós minisztere állítólag visszatér a posztra.
Renzi eddig egyelőre egy fájdalmas veszteséget könyvelhet el. Egyik fő támogatója az üzleti életben Andrea Guerra, a világ szemüvegpiacának 80 százalékát jelentő Luxottica vezérigazgatója, aki azonban a hétvégén nyíltan visszautasította a kormányzati szerepvállalást. A várakozások szerint Renzi holnap kezdi a koalíciós tárgyalásokat. Ha minden jól megy, csütörtökön már esküt is tehet.
