Ankarában a külügyminisztériumba hívatták Irán nagykövetét, mert az ottani sajtó közvetve bűnrészességgel vádolta Recep Tayyip Erdogant, aki nem ítélte el a szaúdi síita hitszónok, Nimr al-Nimr január 2-i kivégzését. A török elnök azt mondta: a kivégzés a királyság „belső jogi ügye”. A felháborodás síiták ezreit vitte az utcára a térségben, Teheránban megtámadták és felgyújtották a szaúdi nagykövetséget. Válaszul Rijád megszakította a diplomáciai viszonyt az iszlám köztársasággal. Lépését több térségbeli szövetségese is követte.

Erdogan a kivégzés előtti napon tárgyalt Szalman királlyal, miután az előző hetekben több lépésben szorosabbra fűzte a török–szaú­di viszonyt. A törökök csatlakoztak  a szunnita államok katonai szövetségéhez, amelynek az „Iszlám Állam” terrorszervezet felszámolása lenne a célja.

Isztambuli tüntetés a szaúdi konzulátusnál Osman Orsal / Reuters

Ankara számára komoly dilemma a most kialakult helyzet. A török politika ott tart, hogy alig van szomszéd állam, amellyel  jó viszonyban lenne. A törökök igyekeznek közvetítőként felajánlkozni a viszálykodó szomszédok között, de erre nem nagyon van kereslet. Sőt úgy látszik, hogy a Nyugattal kötött atomalku után Iránnak végképp nincs szüksége a jószolgálatra. A törökök ­(Szaúd Arábiával és az Öböl-államokkal együtt) Szíriában Basár el-Aszad ellenfeleit támogatják. Aszad mögött viszont Irán és Oroszország áll. Törökország közben erősen függ az iráni gázszállításoktól, különösen amiatt, hogy az orosz gázcsapot jó időre elzárta a Szu–24-es lelövésével.

Törökországnak is van síita kisebbsége, a legalább tízmilliós alevi közösség (amely nem azonos a szíriai alavitákkal). Ez azonban a legutóbbi időkig nem zavarta Erdogant abban, hogy kizárólag az iszlám szunnita változatát hirdesse. A törökországi iszlamista kormánypárt viszonya Szaúd-Arábiához eközben ellentmondásos: mindkét állam (Iránnal már hárman vannak) vezető szerepre törekszik a régióban. A török vezetés érzékeli, hogy az USA politikájában fordulat történt, Barack Obama elnök szeretné bevonni Iránt a re­gionális rendezésbe. Ugyanakkor tapasztalják, hogy a szaúdi monarchia egyre agresszívabb lépéseket tesz. A törökök tarthatnak attól, hogy amennyiben kimaradnak a rendezésből, akkor jelentéktelenné válnak a térségben, miközben elszigetelődhetnek ­NATO-szövetségeseiktől és az EU-tól.

Lapunknak nyilatkozott egy londoni világpolitikai elemző, aki kérte, ne nevezzük meg. Az ő értékelése szerint a kőolajár zuhanása miatt Szaúd-Arábiában hasonló folyamatok történnek, mint korábban Oroszországban. A bevételek csökkenése miatt kevesebb a társadalomban elosztható – az elit által ellopható – pénz, s ez arra készteti a rezsimet, hogy odahaza fokozza az elnyomást, kifelé pedig agresszív lépéseket tegyen. A források csökkenése egyelőre nem korlátozza a katonai beszerzéseket és a hadsereg külső akcióit. A bevételi bőségben korábban tapasztalt liberalizálást azonban az ideológiai keménykedés váltja fel. Ezt érzékeli most a világ az Öböl térségében – mondta a londoni szakértő.