A kétpárti jelentés médiabeszámolók szerint arra figyelmeztet, hogy a pazarlás és a csalás aláaknázta az amerikai diplomáciát, ösztönözte a korrupciót a fogadó országokban és beárnyékolta az Egyesült Államokról alkotott képet. A bizottság két társelnöke, Christopher Shays volt connecticuti képviselő és Michael Thibault, a Pentagon volt közbeszerzési szakértője jelentős jogszabályi és politikai változtatások bevezetését javasolja annak érdekében, hogy a jövőbeni konfliktusok esetén el lehessen kerülni a hasonló mértékű pazarlást.

"Az adófizetők dollárjainak tízmilliárdjait vesztegették el a rossz tervezés, a bizonytalan és változó követelmények, a nem megfelelő versenyeztetés, a szerződések kifogásolható kezelése és felügyelete, a felületes elszámoltatás, az ügynökségek közötti gyenge koordináció, valamint az egyes vállalkozók és szövetségi alkalmazottak gyenge teljesítménye vagy kimondott kötelességszegése következtében" - írta Shays és Thibault, arra figyelmeztetve, hogy mind a szövetségi alkalmazottaknak, mind a szerződtetett cégeknek jobban kellene végezniük feladatukat.

Dave Lapan ezredes, a Pentagon szóvivője szerint a védelmi tárca számára már korábbi vizsgálatokból is kiderült, hogy a szerződtetések területén hiányosságok mutatkoznak, ezért törekedett azok kiküszöbölésére. Megígérte, hogy a minisztérium az új jelentés alapján is mérlegelni fogja a teendőket.

Az amerikai haderő a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után megindított hadműveletek során nagymértékben támaszkodott a magáncégekre. Ezek alkalmazottainak létszáma a háborús övezetekben esetenként meghaladta a 260 ezer főt, ami nagyjából azonos volt a katonák létszámával. A bizottság azonban megállapította, hogy az Egyesült Államok úgy lépett háborúba 2001-ben Afganisztánban és 2003-ban Irakban, hogy nem készült fel a temérdek hadivállalkozói szerződés kezelésére. A bizottság figyelmeztetett, hogy további 30 milliárd dollár vész el, ha az amerikai csapatok távozása után az iraki és a kabuli vezetés "képtelen lesz, vagy nem kívánja majd" folytatni az általuk beindított projekteket.

A jelentés a pazarlás kirívó példái között megemlíti, hogy Kabulban 300 millióért megépítettek egy olyan villamos erőművet, amelynek üzemeltetéséhez az afgán kormánynak sem anyagi eszközei, sem szakemberei nincsenek. Irakban 40 millióból felhúztak egy olyan börtönt, amelyre a bagdadi vezetés sohasem tartott igényt és amely ezért befejezetlen maradt.

A tendereztetés nélkül megkötött szerződések értéke a 2001-es 50 milliárd dollárról 2010-re 140 milliárd dollárra nőtt. Konkurencia hiányában például 50 milliós szerződéshez jutott a tucsoni Applied Energetics nevű cég, amely azt ígérte, hogy futurisztikus "villámfegyverével" fel fogja robbantja az utak mentén elrejtett pokolgépeket, noha az eszköz több teszten is leszerepelt. A tengerészgyalogság augusztusban lemondott egy újabb, 3 milliós kontraktust, mert a fegyver teljesítménye alulmúlja az igényeit.

A Pentagon rendszerint azért tekint el a versenyeztetéstől, mert bizonyos eszközöket, amelyekre a haderőnek "sürgősen" szüksége van, csak egyetlen gyártó állít elő. Barack Obama a 2008-as választási kampány idején megfogadta a hadivállalkozói szerződések szigorú ellenőrzését és több versenykiírást ígért, ám a jelentés szerint a védelmi minisztérium az ő elnöki hivatalba lépése után is növelte tendereztetés nélküli közbeszerzések számát és értékét.