Harminc éve példátlan munkabeszüntetés a briteknél
A brit közalkalmazottakat foglalkoztató huszonkilenc szakszervezet tagjai sztrájkoltak csütörtökön Nagy-Britanniában, tiltakozva a tory vezetésű kormány számukra elfogadhatatlannak tartott nyugdíjreformja ellen.
Az új nyugdíjcsomag valamennyi elemét előnytelennek ítélik meg a "közszolgák", mert egyes esetekben 50 százalékban emelkedik saját hozzájárulásuk mértéke, és tovább is kell dolgozniuk. 2020-ban 66 évre, 2028-ban pedig 68 évre emelkedik a nyugdíjkorhatár. Ráadásul a járandóságukat nem az utolsó bérük, hanem a pályafutásuk során kapott átlagfizetésük alapján számítják ki. Az pedig később (az alacsonyabb) fogyasztói, nem pedig az eddig figyelembe vett kiskereskedelmi árindex változását követi. A szakszervezetek 2,6 millió dolgozót szavaztattak meg, akik közül 750 ezren bólintottak rá az akcióra. Végül az 1979-es - és végső soron az akkori munkáspárti kormányt meg is buktató - „rosszkedvünk tele” óta a legnagyobbnak minősített munkabeszüntetés becslések szerint kétmillió közalkalmazottat érintett csütörtökön.
Zárva maradtak az iskolák, leléptek a szokásos útlevélellenőrök
A brit dolgozók túlnyomó többségét a magánszféra foglalkoztatja. A munkabeszüntetést elítélők nem győzték eléggé hangoztatni, hogy ez utóbbiak csak „álmodni tudnak” a közszolgák szociális és nyugdíjjuttatásairól. Az előzetes aggodalmakkal ellentétben a sztrájk, legalábbis a nap első részében, nem bénította meg a repülőterek forgalmát, ahol az útlevélkezelésből kiesett személyzetet a feladatra külön felkészített belügyminisztériumi dolgozók és rendőrök pótolták.
Az iskolák túlnyomó része zárva maradt. Az Oktatási Minisztérium tudomása szerint az állami általános és középiskolák több mint kétharmada nem fogadta növendékeit. A Népszabadság tudósítójának nyugat-londoni Hammersmith és Fulham kerületében az 54 iskola közül mindössze tíz nyitott ki. Egy környékbeli séta igazolta a hivatalos közleményeket. Zárt kapu fogadta a közkönyvtár látogatóit is. De - a hagyományoknak megfelelően - a háziorvosok nem sztrájkoltak ezúttal sem. Egy, az ujját alaposan elvágott férfi tíz perccel később bekötözve, ellátva távozott a rendelőből. A kórházakat azonban valóban takarékra állította a munkabeszüntetés. A vezetés a legalapvetőbb funkciók ellátására, a baleseti és sürgősségi, illetve az intenzív osztályok működtetésére koncentrált. Több százezer nővér és asszisztens, továbbá az adminisztratív munkaerő és a takarítószemélyzet is hiányzott. A nem életmentő műtéteket, kezeléseket, akár kemoterápiákat is el kellett halasztani. A rendőrség előre felhívta a lakosság figyelmét, hogy valóban csak a legindokoltabb esetben hívja a központi segélyhívót. A mentők kapacitásába is csak a legsúlyosabb incidensek fértek bele.
Félmilliárd fontos kiesés a kormány szerint
George Osborne pénzügyminiszter figyelmeztetett, hogy a sztrájk, amely becslések szerint mintegy félmilliárd fontos (179 milliárd Ft) veszteséget okozott a gazdaságnak, nem ér el semmit. Ed Miliband, az ellenzék munkáspárti vezére együttérzését fejezte ki mindazok iránt, akiknek életét az akció megnehezítette. Ugyanakkor vonakodott elítélni a kormány által lehetetlen helyzetbe hozott iskolai kiszolgálókat, kórházi ápolókat és tanárokat.
A sztrájk hátterével kapcsolatban Roger Seifert, a Wolverhamptoni Egyetem munkaügyi kapcsolatok és humán erőforrások tanszékének professzora a Népszabadságnak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a szigetországban a legtöbb közalkalmazott csatlakozott a szakszervezetekhez. A tagság aránya rendkívül magas a szakképzett munkaerő, - tanárok, kórházi ápolók, orvosok, egyetemi oktatók - között, a köztisztviselői karon belül és az önkormányzatokban. A professzor szerint „az elmúlt tíz évben, még a 2008-as recessziót megelőzően is ez a csoport rosszul járt, amikor fizetésemelésekre került sor, miközben a magánszférában tevékenykedő munkaerő, különösen a magasabb pozícióban lévők, kedvező helyzetben voltak". A magukat elhanyagoltnak érző közszolgák most úgy érzik, hogy a gazdasági megtorpanás idején békén kellene őket hagyni. "Nem ők okozták a problémákat, hanem elsősorban a bankárok, és különben sem részesültek a konjunktúra előnyeiből. Mindentől függetlenül meggyőződésük, hogy meg kell védeniük, és joguk is van megvédeni munkafeltételeiket”.
Roger Seifert, aki - mint mondta - „magától értetődően” maga sem vette fel a munkát csütörtökön, emlékeztetett arra, hogy egy kimondatlan megállapodás értelmében a közszférában a fizetés valamivel alacsonyabb, míg a nyugdíjellátás viszonylag jobb, mint a magánszektorban. Az általános nézet szerint azok, akik az állami oktatásban, a betegápolásban és a köztisztviselői karban dolgoztak, egy életre elkötelezték magukat hivatásuk mellett. Ezért pályafutásuk végén megérdemelték az olyan nyugdíjellátást, amiből kényelmesen meg lehetett élni. A kormány két szempontot követett, amikor megtámadta a nyugdíjakat - állítja Seifert. Az egyik az államadósság csökkentése, bár nyilvánvaló volt, hogy ennek hatása rövid távon rendkívül csekély. A másik pedig a Konzervatív Párt ismert politikája: régóta sürgette a közalkalmazotti nyugdíjak megkurtítását annak érdekében, hogy azok haszonélvezőit átterelje a magánnyugdíjpénztár piacra.
Kompromisszumok oda és vissza
Seifert professzor a munkabeszüntetés egyik fő okát abban látja, hogy a brit politikai kultúra hagyományai szerint a tárgyalások során mindkét fél ajánl és elfogad kompromisszumokat. Ebben az esetben a kormány annyit bír mondani: fizess többet, dolgozz tovább, és érd be kevesebb nyugdíjjal. "Miután most a tanárok, iskolaigazgatók, egészségügyi dolgozók személyében olyan csoportok sztrájkolnak, amelyek ritkán, vagy soha nem fordultak a tiltakozásnak ehhez a formájához, a konzervatív-liberális koalíciónak be kellene látnia, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, túl szigorú változtatásokat javasolt". A humán erőforrások egyetemi szakértője szerint a kormánynak engedményeket kell tennie, különösen a tanárok és egyetemi oktatók javára, máskülönben további, akár elhúzódó sztrájkokra kell számítania a következő évben.
