Az Európai Reformközpont nevű londoni politikai műhely (CER) alapítójának megfogalmazása szerint a "robusztus stratégiai kultúrával rendelkező" tagállamoknak saját testületet kellene létrehozniuk az unión belül, hasonlóan ahhoz, ahogy a fizetőeszközként az eurót használó tagországok megalkották az eurócsoportot.

A szerző hiányolja a nemzetközi színtéren tekintélyt parancsoló közös európai katonai erőt, és szóvá teszi, hogy nemzeti össztermékéből csak öt tagállam fordít két százaléknál többet védelmi célokra. Ez az öt Nagy-Britannia, Franciaország, Lengyelország, Görögország és Bulgária. Ez utóbbi kettő csak nagyon kis mértékben vesz részt EU-missziókban - teszi hozzá.

Sorra véve a nagy tagállamokat, Grant megállapítja: korábban problémát jelentett Franciaország, most azonban, miután Nicolas Sarkozy elnök visszavezette az országot a NATO teljes jogú tagjai közé, az amerikaiak már nem táplálnak olyan aggályokat, hogy a franciák a NATO rovására akarják fejleszteni az európai védelmi képességeket.

Nagy-Britannia - folytatja a szerző - jelenti majd a legnagyobb gondot, ha - miként az valószínű - jövőre a konzervatívok kerülnek kormányra, és a gyakorlatban is tartják magukat a közös európai védelmi politikát ellenző retorikájukhoz.

Jelenleg viszont - állapítja meg Charles Grant - Németország a legfőbb probléma, mert bár az ország az elmúlt másfél évtizedben már hajlandó volt békefenntartó katonákat küldeni külföldre, a pacifista hagyományok miatt ritkán engedélyezi e katonák tényleges harci alkalmazását. Legyenek ezek a katonák "Koszovóban, Kongóban vagy Afganisztánban, hasznosíthatóságuk korlátozott" - hangsúlyozza.

A Financial Times szerzője szerint az EU-tagországoknak csak mintegy egyharmada veszi elég komolyan a védelmi ügyeket, és hisz abban, hogy a biztonsági problémák megoldása beavatkozást igényel. Ezek azok az országok, amelyek Afganisztán veszélyesebb részeire vezényeltek csapatokat. A többi EU-ország vezetői időnként olyan benyomást keltenek, hogy egyetlen nagy Svájcnak szeretnék látni az uniót: virágozzon, és legyen biztonságos, de ne kelljen törődni a világ többi részének nehézségeivel, ne kelljen felelősséget vállalni - teszi hozzá.

A Grant által javasolt "védelmi euróklub" éppen úgy tagsági kritériumokat szabna, mint az eurócsoport. E kritériumok előírnák a katonai képességek megfelelő szintjét és a megfelelő hozzáállást az erő alkalmazását illető kérdésekben. A szerző azt reméli: az ilyen EU-n belüli klubból való kimaradás arra ösztönözné a németeket és másokat, hogy vegyék komolyabban a védelmi kérdéseket.