Hamburg: vége a veszélyzónának
Scholz a szélsőbaloldali és anarchista fiatalok randalírozására hivatkozva január 4-én nyilvánította „veszélyzónává” Hamburg belvárosának tizenkét négyzetkilométeres, 50 ezer lakosú részét. Átmenetileg kiszélesítették a rendőrök jogköreit: konkrét gyanú nélkül bárkit megállíthattak, igazoltattak, átkutathattak, vagy akár őrizetbe is vehettek.
A helyi lakosok eltérően nyilatkoztak a rendkívüli intézkedésről: voltak, akiknek fel sem tűnt, mások a szabadságjogok súlyos megsértéséről beszéltek. A múlt hétvégén polgári kezdeményezésre „békés séta” indult az ellenzők vezetésével a veszélyzónán belül, de nagyobb összetűzés nem volt.
A veszélyzóna bevezetése mögött a rendőrök és a különféle tüntetésekre rácsatlakozó, főként a törés-zúzás iránt fogékony baloldali „autonómok” immár rendszeres összecsapása állt. Múlt decemberben fordult súlyosra a helyzet: a városban hónapok óta táborozó afrikai menekültek mellett szervezett demonstráció elfajult, a rendőrök könnygázt és vízágyút is bevetettek, a tüntetők egy része válaszul tört-zúzott és rátámadt a rendfenntartókra. Az összecsapásokban 140 rendőr sérült meg.
Ekkor döntött Scholz úgy, hogy ideje keményebb eszközöket bevetni: erre egy, még 2005-ben, a kereszténydemokraták által hozott jogszabály adott lehetőséget, igaz, a „veszélyzónákat” eddig általában csak néhány órára vezették be, futballmeccsek, nagy tüntetések vagy koncertek előtt. Most egy hétig tartott.
A Spiegel elemzése szerint egyébként Scholz és szintén keményvonalas belügyminisztere arra építette a stratégiáját, hogy a jómódú, polgári Hamburgban meglehetős igény van rendre és biztonságra. 2001-ben egyszer már saját bőrükön is megtapasztalták, mi történik akkor, ha erre nem ügyelnek eléggé. Az SPD ekkor emiatt bukott meg helyben, és tíz évig vissza sem tudtak kapaszkodni a város élére. Ezt még egyszer nem akarták megkockáztatni. Scholz most azzal magyarázta hirtelen pálfordulását, hogy egy hét alatt megszűnt a rendőrök elleni erőszak, így nincs ok fenntartani a veszélyzónákat.
