Hallgatnak a lehallgatásról
Ekkor a két vezető, George W. Bush és Jacques Chirac látni sem akarta egymást, nemhogy több napon át együtt tisztelegjenek a díszszázadnak, gyertyafényes fehér asztal mellett mondjanak tósztot, és együtt repülgessenek az elnöki Air Force One-on.
Most Washington és Párizs újra felfedezett barátságának betetőzése Francois Hollande háromnapos amerikai útja, mégpedig a ritka protokollpompának számító „állami látogatás” keretében. Ilyenre 18 éve nem volt példa a NATO-ban is szövetséges két ország viszonyában. Újra felfedezik, hogy több mint két évszázados barátság köti őket össze, és ezt jelképezte a két vezető közös hétfői látogatása a franciabarát Thomas Jefferson volt elnök és párizsi nagykövet virginiai birtokán. „Örökké barátok maradunk” – mondta itt Hollande. „Franciaország Amerika legrégebbi szövetségese, és együttműködésünk az elmúlt években megerősödött” – fogalmazott másnap az amerikai elnök.
A két vezető fehér házi munkabeszélgetését kedden kétórás időtartamra tervezték, ennek a felét négyszemközt, az Ovális Irodában. Afrikától az éghajlatváltozásig ma már – kölcsönösen vállaltan – számos közös pont található a két állam biztonságpolitikájában. Ezt példázza Hollande és Obama közös cikke is Le Monde és a Washington Post hasábjain.
Mindezzel együtt mégsem az a legnagyobb nehézség, amiről a bulvársajtó a legszívesebben cikkezett. A francia elnök nőügye és élettársával, Valérie Trierweilerrel való szakítása miatt újra kellett nyomtatni a kedd esti díszvacsora meghívóit, és az utolsó pillanatig találgathatták, hogy ki ül Obama mellé, ahol a francia first ladynek lenne a helye. Aki most éppen nincs.
– Nemcsak szimbolikus jelentősége van az útnak, bár sokatmondó, hogy Obama nem személyesen fogadta a repülőtéren Hollande-ot, aki a kongresszusban sem szólal fel. Mind a kettő példátlan az amerikai–francia gyakorlatban – mondja Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. A francia politika kutatója hozzáteszi: Párizsnak rosszul esett, hogy tavaly októberben Obama visszakozott a szíriai beavatkozástól, ugyanakkor igyekszik, az USA-val egyeztetve, fenntartani szerepét az Afrika-politikában, a Szahel-övezetben, Maliban, a Közép-afrikai Köztársaságban. „A nagy világpolitikai dossziék továbbra is az asztalon vannak. Irán ügyében, ha nem is értenek teljesen egyet, nem is esnek távol az álláspontok.”
Mint a francia sajtó gyorsan kiszúrta továbbá, Hollande és Obama cikke nem tesz említést a franciákat is érintő amerikai lehallgatásbotrányról, amiből arra lehet következtetni: nincsenek még konkrétumok az egyezményről, amelyben az ilyen gyakorlatot szabályozni akarják. „Ez rendkívül súlyos és zavaró a kétoldalú kapcsolatokban. A francia vezető parancsoló felelőssége, hogy felvesse. Ám ezt feltétlenül magánbeszélgetés keretében teszi majd meg” – mondta Vincent Michelot, a francia politikatudományi elitegyetem, a Sciences Po Amerika-kutatója a Le Monde-nak. A két ország álláspontja különbözik a szabadkereskedelmi tárgyalások kapcsán is.
Hollande és Obama nem egyenlő pozícióban találkozik. A NATO-n belül az európai védelmi erőfeszítések visszaszorulásával tovább nő Amerika túlsúlya. Személyes vonatkozásban pedig, mivel Obama már nem is választható újra, politikai örökségét építheti – míg a tavalyelőtt megválasztott Hollande, ha így folytatja, biztos vereségbe fut 2017-ben, leendő konzervatív kihívójával szemben. A felmérések szerint a megkérdezett franciák negyede támogatja csak a népszerűtlen államfőt. Újabban a külpolitikában is visszaesett: míg a megkérdezettek kétharmada szerint édesmindegy, hogy elnökük egyedül utazik-e Amerikába vagy sem, 73 százalékuk úgy véli, hogy Hollande nem képviseli jól a francia érdekeket külföldön.
