Halasztás Mauritániában
A dátum közeledtével egyre sűrűsödtek és erősödtek a tüntetések amiatt, hogy a puccsista Aziz is jelöltette magát elnöknek, s a két legnagyobb ellenzéki szerveződés, a Nemzeti Front a Demokrácia Védelmére (FNDD) és a Demokratikus Erők Tömörülése (RFD) együttesen lépett fel a várható választási komédia ellen.
Tízezreket az utcákra vonultatva követelték, hogy helyezzék vissza a hatalomba az ország közel ötven éves történelmének első és eddig egyetlen szabad, demokratikus választásokon győztes Szidi Uld Sejk Abdallahit.
A hatalom végül meghátrált, a szomszédos Szenegálban tárgyalásokat kezdett az ellenzékkel, amelyek eredményeképpen júliusra halasztották a voksolást, s megállapodtak egy átmeneti kormány felállításában.
A megegyzés szerint a tavaly a hatalomból kiebrudalt Szidi Uld Sejk Abdallahi - az ország történetének első demokratikusan megválasztott elnöke - formálisan lemondott az államfői tisztségről, s helyére Aziz tábornokot állították. Az eddig „uralkodó" katonai tanácsot pedig felváltja egy ideiglenes „nemzeti egységkormány", amelynek miniszterelnökét és tizennégy miniszterét Aziz nevezi ki, míg a fennmaradó tizenöt miniszteri poszton - köztük a belügy-, pénzügy- és hírközlési miniszterin - az Abdallahi mögött álló NFDD és az AFD osztozik
Aziz tehát végül engedni kényszerült a mind nagyobb belső és külső politikai nyomásnak. Egyrészt a látszólag mögötte álló politikusokban és katonákban sem bízhatott meg maradéktalanul, másrészt hiába próbálta vasmarokkal kézben tartani a hatalmat, az etnikai ellentétek és az egyre gyarapodó és erősödő ellenzék meghátrálásra késztette.
De rosszallotta a készülő „kirakatvoksolást" a külvilág is, elsősorban a 3,2 millió lakosú, tíz Magyarországnál is nagyobb területű északnyugat-afrikai államnak a legtöbb segélyt folyósító Egyesült Államok és az Európai Unió. A világ egyik legszegényebb országában (ahol az éves nemzeti jövedelem nem éri el a fejenkénti nyolcszáz dollárt sem) a születéskor várható élettartam alig haladja meg az 50 évet. A gazdasági világválság pedig csak rontott a helyzeten, a megmaradt segélyek is megcsappantak.
Aziz alighanem rájött, hiába is nyerte volna meg a szombati választást, kormányát sem a határokon belül, sem azokon kívül nem ismerték volna el, ami egyrészt állandó politikai forrongást, másrészt külső gazdasági szankciókat vont volna maga után, s csak idő kérdése lett volna egy újabb államcsíny. Így viszont akár a „demokrácia élharcosaként" is kikerülhet a hatalmi harcból, s akár egy korrekt választásnak is eséllyel indulhat neki.
Mauritánia ezzel nyert. Legalább egy hónapot. De, ha különösebb rendzavarás nélkül lezajlanak a választások - ha július 18-án egyik jelölt sem szerzi meg az abszolút többséget, augusztus 15-én második fordulóra kerül sor - és a vesztesek elismerik vereségüket, új fejezet kezdődhet az ország történelmében.
