Tévécsatornákat és gazdagokat adóztatnának
Kulturális rasszizmus veszélyét látja Görögország és Európa kapcsolatában Nikosz Kociasz külügyminiszter. Az európai társadalmakban különféle sztereotípiák élnek, és bizonyos tulajdonságokkal jellemzik a görög népet, mintha Hellászban mindenki egyforma lenne: lusták, tolvajok, szeretnek mások pénzéből élni. Az előítéletekben a rasszizmus is megtalálható: nem faji, hanem kulturális, civilizációs rasszizmus. A politikus szerint efféle sztereotípiák főként az európai médiában bukkannak fel manapság.
– Az EU-tanácskozásokon mindig megkérem a kollégáimat, képzeljék magukat a görög fiatalok helyébe, akik reggel felkelnek, és előítéleteket hallanak a saját országukról. Délben azt hallják: büntetés, büntetés, büntetés. Este meg azt: memorandum, memorandum, memorandum (az EU szigorú feltételeit tartalmazó megállapodás – a szerk.). Ezek után hogyan higgyen az ifjú generáció az európai értékekben? – tette fel a kérdést a baloldali Sziriza-kormány minisztere.
 |
| Nikosz Kociasz. Kulturális rasszizmus fenyegeti Görögországot Teknős Miklós / Népszabadság |
Két részre osztja Kociasz az Athén–Brüsszel-vitát: a politikára és az adósságra. – A megszorítások jelenlegi politikájának nincs jövője – hangsúlyozta. Szerinte ezt igazolja, hogy a görög államadósság 2008-ban még a GDP (bruttó hazai termék) 109 százaléka volt, most már 178 százalék, megugrott a munkanélküliség is. – Gyakran azt mondják: aha, nem akarjátok visszafizetni az adósságot! Mire azt feleljük, hogy éppen ellenkezőleg: újfajta uniós politikát szeretnénk, hogy növekedjen a gazdaság, könnyebben tudjunk fizetni – fűzte hozzá.
Még a héten 450 millió eurót törleszt Görögország a Nemzetközi Valutaalapnak (a hírt Janisz Varufakisz pénzügyminiszter a múlt hét végén jelentette be), amire Kociasz úgy reagált: – Az elmúlt öt évben a súlyos válság ellenére mindent visszafizettünk. Néhány EU-tagállam, illetve uniós intézmény, mint például az Európai Központi Bank, komoly profitot nyert ebből. Ezek az országok mindig panaszkodnak: jaj, elvesztjük a pénzünket, olyan sokat adtunk a görögöknek. Nem, nem adtak sokat: hitelt nyújtottak, amit mi négy- vagy ötszázalékos kamattal törlesztünk – szögezte le a külügyi tárca irányítója.
A végrehajtandó reformok listájáról egyezkedik éppen az EU és az athéni kormány. A reformokat azért várja el cserébe az unió az Alekszisz Ciprasz vezette kormánytól, mert beleegyezett az EU/IMF-mentőprogram négy hónapos meghosszabbításába (a 240 milliárd eurós program február végén lejárt volna). – A görög gazdaság növekedését elősegítő reformokat támogatjuk, a megszorító intézkedéseket azonban nem – húzott egyértelmű határt Nikosz Kociasz. A legsürgetőbb feladatok között említette az adócsalás elleni harcot, a korrupció leküzdését és a leszámolást a görögországi oligarchákkal.
– Mondok egy példát. Az 1989-ben létrehozott, magánkézben lévő tévécsatornák a mai napig nem fizettek az államnak a működési engedélyért. A nemzetközi hitelezőknek is el szoktam magyarázni, hogy sok helyről lehet pénzt beszedni, de nem a szegény emberektől. Abból már elég volt – közölte a január végén kinevezett miniszter. További „bevételi forrásnak” nevezte, hogy sok gazdag görög külföldre menekítette a pénzét: ezeket a vagyonokat is ideje lenne megadóztatni.
A görög katonai diktatúra idején (1967–1974) baloldali aktivistaként az egykori NSZK-ban talált menedéket Nikosz Kociasz – ma görög külügyminiszterként jól jön neki, hogy folyékonyan beszél németül. Jogot és európai integrációt tanult a giesseni egyetemen, később pedig tanárként tért vissza a marburgi egyetemre.
Oktatott Oxfordban és a Harvardon is. Utólag derült ki, hogy a hesseni Giessenben egy utcában lakott a német diplomácia jelenlegi irányítójával, a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeierrel. A 65 éves Kociasz jól ismeri a németeket, de hogy mit gondol róluk, elárulja egyik könyvének címe: „Görögország, az adóssággyarmat. Európai birodalom és német elsőbbség”.
A kommunista pártban indult a politikai karrierje, és a baloldali nézőpont megjelenik egy másik, a görög külpolitikáról írt könyvében is: szorosabb kapcsolatokat szorgalmaz Oroszországgal, Kínával és Indiával. Később szakított a kommunistákkal; az 1990-es évektől a külügyi tárcánál dolgozott, könyvek és tanulmányok sokaságát írta. A januárban külügyminiszternek kinevezett politológus azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rögtön tiltakozott az Oroszországot elítélő, újabb szankciókat sürgető EU-nyilatkozat ellen. (P. B.)
