Peru 2008-ban vitte a nemzetközi bíróság elé az 1952-ben és 1954-ben született két egyezményt a felségvizek megosztásáról a Csendes-óceánon. A vita témája valójában egy 38 ezer négyzetkilométernyi terület. Peru azt vitatta, hogy valójában nem jelölték ki pontosan a határvonalat az akkori megállapodásban, ám Chile úgy értelmezte, hogy a két ország határvonalánál a szélességi vonallal párhuzamosan halad a 200 tengeri mérföldig a kizárólagos gazdasági zóna. A limai kormány szerint viszont a szárazföldi partszakaszra merőleges vonal az irányadó.

Az emol.com chilei hírügynökség híre szerint a két ország vezető politikusai saját fővárosaikban nézték végig a televíziós közvetítést a bírósági ítéletről. A szlovák Peter Tomka olvasta fel mintegy két órán át Hágában, hogy az ítélet milyen dokumentumokon alapul.

A kihirdetett ítélet a parttól 80 mérföldig a chilei álláspontot erősítette meg, mondván, hogy ott volt egy konkrét kijelölési pont az 1954-es megállapodásban, ám onnantól kezdve, tehát a további 120 mérföldnyi szakaszon a perui igénynek adott igazat.  

A hágai döntést nyilvánvalóan nagy figyelemmel kísérte az egykori csendes-óceáni háború (1879–1883) Peru mellett másik és az igazi vesztese, Bolívia, amely annak idején elveszítette kijáratát az óceánhoz. Evo Morales bolíviai elnök 2013 áprilisában nyújtotta be országa keresetét. Bolívia szeretné visszakapni 400 kilométer hosszú tengerpartját és mintegy 120 ezer négyzetkilométernyi területét.