Amikor október végén a könyvesboltokba került Stéphane Hessel Háborodjunk fel! című, alig 30 oldalas pamfletje, még senki sem gondolta, hogy egész Franciaország ezt olvassa majd az év végi ünnepek alatt. A sikerre mi sem jellemzőbb, mint hogy két hónap alatt félmillió példányt adtak el a hatalmi arroganciával való szembefordulásra buzdító szerző könyvéből. A 93 esztendős Hessel szenvedélyes szavakkal ítéli el a politika és a pénztőke szegényekkel szembeni érzéketlenségét, Nicolas Sarkozy szenvtelen roma- és idegenellenes politikáját, s ami a leginkább meglepő: Izrael 2009-es gázai háborúja miatt a zsidó állam termékeinek nemzetközi bojkottjára szólít fel. A könyvecske - amelynek már európai fordításai is készülnek több - eladási rekordot döntött, megelőzve a Goncourt-díjas Michel Houellebecq legújabb regényét is.

A könyv sikere annál meglepőbb, mivel a fiatalabb korosztály kevéssé ismeri Hessel életútját, olyannyira, hogy internetes honlapok alakultak „ki az a Stéphane Hessel?” címmel. Az ifjú generáció azt sem tudta, hogy a Berlinben született, majd a 20-as években szüleivel Franciaországba emigrált Hessel német zsidó apja és anyja inspirálta Henri-Pierre Roché Jules és Jim című regényét, s a szerelmi háromszöget feldolgozó művet Francois Truffaut vitte filmvászonra.

Stéphane 1937-ben kapta meg a francia állampolgárságot, ám ez sem mentette meg attól, hogy zsidó származása miatt 1940-ben letartóztassák. A börtönből megszökött, Londonban csatlakozott De Gaulle tábornokhoz, s 1944-ben éppen az ő megbízásából tért haza, ám ismét fogságba esett. Buchenwaldba deportálták, s a kivégzés elől a csodával határos módon szabadult meg. A háború után külügyi szolgálatba lépett és az ENSZ titkárságán dolgozott. Részt vett az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megszövegezésében, több helyen dolgozott nagykövetként. Hírnevét, kapcsolatait mindig az elesettek, főleg a bevándorlók jogainak védelmében kamatoztatta.

Most úgy érzi, hogy az ellenállásra a háború után 70 évvel is szükség van.  A status quot nem szabad elfogadni, és az igazságtalanságok láttán érzett düh pozítiv dolog, amely jó irányba változtatja meg a társadalmat - érvel a veterán ellenálló. Mindenkinek kívánom, hogy legyen oka a felháborodásra. Ez felbecsülhetetlen - állítja.