Szétlőtt, lakatlanná vált házak Damaszkusz egyik külvárosában Badra Mamet / Reuters

Éppen „akasztjuk a hóhért”. – Több mint harmincöt éve követem a közel-keleti fejleményeket. Rendkívül törékeny a helyzet, rengeteg a bizonytalansági tényező. Ha tudnám, mi történik majd akár csak egy hónap múlva is, nem itt ülnék most, hanem egy rakás pénzt keresnék a tőzsdén”, mondja, keserűen felnevetve a budapesti Izraeli Kulturális Intézetben Joni Ben Menahem, a közel-keleti politika szakértője, az izraeli médiahatóság idén leköszönt főigazgatója.

Mint állítja, az Iszlám Állam terrorszervezet nem jelent komoly veszélyt Izrael számára. – Mi megbirkózunk a 30 ezer fegyveresükkel, de a világnak tudnia kell: nem lehet pusztán légi csapásokkal legyőzni őket. A szárazföldön is harcolni kell ellenük, az iraki arab és kurd erők ehhez önmagukban elégtelenek – mondja kérdésünkre az 57 éves elemző, aki évtizedekig külpolitikai kommentátorként követte az izraeli–arab viszonyt; az arab négy nyelvjárását, illetve a perzsát is beszéli. Ő volt az első izraeli újságíró, aki interjút készített Jasszer Arafattal, a néhai palesztin vezetővel. A Business Insider által kedden nyilvánosságra hozott összesítés szerint egyébként az izraeli a Közel-Kelet legerősebb hadserege, megelőzve a törököt és a szaúdit.

Ben Menahem úgy véli, politikai értelemben az iszlám mindkét nagy ága, a síita, illetve a szunnita/szalafista is veszélyhordozóvá vált. Az előbbiben Irán és a libanoni Hezbollah, utóbbiban az Iszlám Állam mellett a Muzulmán Testvériség vagy az al-Kaida meghatározó. „Keresztények is áttérnek az iszlám hitre, és az oldalukra állnak. Ne felejtsék el, hogy a keresztényeket, akiket a keresztesekkel vesznek egy kalap alá, még a zsidóságnál is inkább gyűlölik. Nyugat-Európa muzulmán közösségeiben szökken szárba a fanatizmus: Francia- és Németországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, és terjed tovább, részben a nyomor miatt. Ezért Amerikának és Európának is változtatnia kell a hozzáállásán, és erőt kell mutatnia”.

A Hamasz-kormánynak dolgozó palesztin közalkalmazottak bérük kifizetésére várnak Gázavárosban Mohammed Salem / Reuters

Izraelben sem békés a helyzet. A múlt heti, halálos áldozatot is követelt jeruzsálemi gázolást megelőzően is feszültségben élt az izraeli főváros, plusz ezer rendőrt vezényeltek oda. Gáza újra robbanni fog, csak idő kérdése, állítja Ben Menahem. A nyári háború nyomán húszezer házat kell újjáépíteni a palesztin földnyelven, de Izrael egyelőre nem engedi be az építőanyagokat, csak felügyelet mellett, hogy ne újra rakétasilókat építsenek a cementből. „Mindannyian tudjuk, hogy a következő támadáshullám csak idő kérdése. Időzített bomba. Lehet, hogy hónapok, lehet, egy vagy két év kérdése, és robban”, mondja.

A palesztin Hamasznak korábban, különösen a kairói iszlamista uralom alatt Egyiptom nyújtott segítséget. Ám most, el-Sziszi elnöksége idején rend van Kairóban: „keményebben lép fel az iszlám fanatikusokkal szemben, mint Hoszni Mubarak” (a kettővel ezelőtti egyiptomi elnök – a szerk.). Ennek megfelelően az egyiptomi–gázai határ is békés: Kairó, Izrael megnyugvására, biztonsági övezetet hozott létre, hogy ne jusson be csempészáru a palesztin földnyelvre.

Ugyanakkor Izrael szempontjából az „arab tavasz” csaknem négy éve, egy önmagát felgyújtó tunéziai utcai árus sorsával útjára induló eseménysorozata egyáltalán nem alakult fényesen. Talán csak éppen a bölcsőjében, a földrajzilag marginális, észak-afrikai Tunéziában, ahol a mérsékelt iszlamisták a második helyre szorultak a múlt vasárnapi parlamenti választásokon. „Mi inkább iszlám télnek nevezzük az arab tavaszt. Az lett volna a küldetése, hogy demokráciát, egyenlőséget és az emberi jogok elterjedését eredményezze, ahogy az egész el is kezdődött. Egy új nemzedék szabadságvágyával.Most azt látjuk, az iszlám és a demokrácia nem járnak éppen párban. Kieresztették a szellemet a palackból, és senki sem tudja azt oda visszagyömöszölni”. Bárhogyan is, a Közel-Kelet kiszámíthatatlan, minden lehetséges. Éppen ettől ez a Közel-Kelet, állítja Ben Menahem.