A döntés győzelem a szexmunkások számára, akik azzal érveltek, hogy a nyilvánosházak tilalma miatt veszélyesebb a munkájuk, mint abban az esetben, ha ilyenek működhetnének. A konzervatív kormány és az egyházi vezetők azonban bírálják a döntést.

A bíróság mindhárom prostitúcióellenes törvényt megsemmisítette: a nyilvánosházak, a kéjelgésből való létfenntartás és az utcai prostitúció tilalmáról szólót. Az ítélet azonban nem lép életbe azonnal: a bíróság egy évet adott a parlamentnek arra, hogy megalkossa az ítéletnek megfelelő törvényeket, és a jelenlegi szabályozás addig érvényben marad.

A döntés hatására valószínűleg társadalmi vita kezdődik Kanadában arról, hogy a törvényhozás hogyan szabályozza a prostitúciót, amely egyébként önmagában nem bűntetendő az országban.