Tarjányi semmit nem zár ki, de egyelőre inkább azt gyanítja, az al-Kaida áll a pénteki, több mint 150 halálos áldozatot követelő párizsi terrortámadás-sorozat mögött. Szerinte az al-Kaidára jellemző inkább, hogy mielőtt magára vállalna egy merényletet, „beleszagol a levegőbe, megnézi, milyen a hatás” – érvelt. Az Iszlám Állam szinte azonnal jelentkezik, hogy ő vagy az ő nevében követték el az adott akciót. Ettől persze még lehetett az Iszlám Állam akciója is, sőt, az sem zárható ki, hogy a végrehajtók az Iszlám Állam nevében és érdekében, de nem annak megbízásából követték el tettüket.

Tarjányi szerint, amíg nem azonosították valamennyi elkövetőt, csak találgatni lehet, kik állhattak a merénylet mögött. Ám a támadók azonosítása után kemény és kényes kérdésekkel kell szembenézniük a francia biztonsági szerveknek. Főleg akkor, ha az derült ki, hogy a tettesek francia vagy európai uniós állampolgárok voltak. Tíz hónappal a Charlie Hebdo elleni támadás után ugyanis nehezen lesz megmagyarázható, hogy miképpen kerülhette el a figyelmüket egy ilyen, láthatóan jól szervezett, elszánt radikális csoport készülődése.

– Nem zöldfülű menekültek hajtották végre a pénteki támadást – szögezte le Tarjányi. Félreértés ne essék, ahhoz, hogy ezt a merényletsorozatot végrehajtsák, a támadóknak nem volt szükségük semmiféle speciális képzésre. Három-négy hetes alap katonai kiképzés, különösen olyan helyen, ahol naponta szembe kell nézni a halállal, mondjuk Jemenben, Irakban vagy Szíriában, épp elég ahhoz, hogy egy csapat képes legyen együtt mozogni, hogy több pár fős egység egy időben akcióba lépni.

Előzőleg persze alapos terepfelmérés szükséges, hogy hol lehet a legkönnyebben behatolni egy adott épületbe. Honnan lehet a legtöbb emberre tüzet nyitni. Ezt biztonsági okokból nagyobb részben olyan segítőknek kellett elvégezniük, akik magában a támadásban már nem vettek részt, így senkinek nem szúr szemet, hogy „valaki már napok óta ott ólálkodik egy bár vagy egy koncertterem körül”.

A végrehajtáshoz aztán persze még egy jókora elszántság, fanatizmus vagy elmebaj, ki minek tekinti, mert az azért az átlagosan kiképzett katonák többségének sem megy, hogy válogatás nélkül csak úgy kivégezzen embereket. Látszólag teljes lelki nyugalommal cserélje a tárakat a Kalasnyikovjában, miközben sikoltozva menekülni próbálnak előle potenciális áldozatai.

Tarjányi szerint, ha az derül ki, hogy a támadók francia állampolgárok voltak, nem lesz kire válaszcsapást mérnie Franciaországnak. Saját állampolgárai, közösségei ellen nem támadhat. Legfeljebb közvetett érintettségére hivatkozva, tudniillik, hogy az ő érdekükben hajtották végre az akciót, megtámadhatja az al-Kaidát vagy az Iszlám Államot. Helyreállíthatja ezzel némiképp a franciák önbecsülését, de aligha csökkentheti a terrortámadás hatását.

Tarjányi rámutatott: a pénteki támadásnak nemcsak az volt a célja, hogy embereket gyilkoljanak a francia fővárosban. Legalább olyan fontos, ha nem fontosabb az ilyen esetekben a terroristák másodlagos, harmadlagos célja. Nevezetesen a félelemkeltés (mindenkiben, aki a környéken volt, és azokban is, akik a televízión keresztül tájékozódtak az eseményekről), valamint, hogy költséges és szabadságjogokat korlátozó intézkedések bevezetésére kényszerítsék az érintett országok polgárait.

Franciaországban a muzulmán közösség imámjai és mecsetjei nagyobb részt a vallási közösség tagjainak adományaiból, részben szaúd-arábiai forrásokból tartják fenn magukat. Működésük és gazdálkodásuk már csak ezért is átláthatatlan az állam, s így valószínűleg a francia biztonsági szolgálatok számára is.