A holttesteket a nigeri–algériai határon lévő Asszamaka határállomás közelében találták meg a sivatagban. A hatóságok közleménye szerint a menekülteket valamikor június 6. és 12. között hagyhatták sorsukra az embercsempészek. Nem tudni, milyen nemzetiségűek voltak, eddig két holttestet azonosítottak, egy férfi és egy 26 éves nő maradványait. Mind a ketten Nigerből származtak.

Az észak-afrikai országból az éhínség, a járványok és a szegénység mellett a Boko Haram szélsőséges iszlamista szervezet támadásai miatt menekülnek az emberek. Az első számú célpont sokáig Líbia volt, azonban Moammer Kadhafi líbiai elnök halála után az ország belpolitikai káoszba süllyedt. Márciusban ugyan egységkormány alakult, ám a menekültek úti célja az utóbbi időben Algéria lett. Az elmúlt években több ezren érkeztek az országba Maliból, Líbiából, Szíriából. Az Európai Bizottság tavaly szeptemberi jelentése szerint közel százezer menekült lehet Algériában, sokan közülük Európába tartanak.

Idén közel háromezren vesztek a Földközi-tengerbe az UNHCR adatai szerint. Csak az elmúlt napokban több mint 1300 embert mentettek ki a habokból.

Az Európai Bizottság múlt héten jelentette be, hogy Afrika felé nyitna a menekülthullám megfékezése céljából. Az együttműködés a menekülésre késztető okok kezelésére és az EU-ba irányuló irreguláris migráció csökkentésére irányul. Az elképzelés az EU-Törökország megállapodáson alapul, ám az egyes országokkal – Jordániával, Libanonnal, Tunéziával, Nigériával, Szenegállal, Malival, Nigerrel, Etiópiával, Líbiával – testre szabott egyezséget kötnének.

– Tünetileg kezelné csak a helyzetet, az igazi problémákat nem orvosolná – mondta a Népszabadságnak Daniel Large, a Közép-európai Egyetem Közpolitikai Iskolájának Afrika-szakértője, hozzátéve, a kontinens ad otthont a világ menekültjei negyedének. Large szerint az Európai Bizottság terve alapvetően nem rossz, kezdetnek kifejezetten jó. Ám úgy véli, amíg a menekültválságot okozó főbb konfliktusoknak nem vetnek véget, nagy változás nem várható. Mint mondja, az is kérdéses, hogyan fog tudni együttműködni az Európai Unió a konfliktus sújtotta országok kormányaival. – Jelentős a korrupció, virágzik az emberkereskedelem, és felmerül az is, vajon hogyan fogják nyomon követni, ki mire költi a menekültkrízis megoldására adott pénzt.

Szkeptikus a megállapodásokkal kapcsolatban Steve McDonald, a washingtoni Woodrow Wilson Központ Afrika-szakértője is. – Nem úgy kell elképzelni a határokat, mint Európában. Azokban az országokban, ahonnan a legtöbben menekülnek – Etiópiában, Szomáliában, Eritreában, Szudánban vagy Maliban – nincs határellenőrzés, a hatóságok még akkor sem tudnák megállítani az embereket, ha akarnák – mondta a Népszabadságnak, hozzátéve, a menekvésre késztető okokat kellene orvosolni, felszámolni a szegénységet, a munkanélküliséget, javítani az oktatás és az egészségügy helyzetét, erre azonban az EU önmaga képtelen.