Göncz Kinga: Nem vagyunk összeesküvők
– Ennyire tetten érhető a pártosodás az európai fórumokon? – kérdeztük Göncz Kinga szocialista EP-képviselőtől, a Gyurcsány-kormány volt külügyminiszteréről.
– Az egyes pártcsaládokon belüli szolidaritás természetesnek tekinthető, ez egy fontos eleme az ilyen fórumok működésének – mondta a képviselő asszony. Ennek a szolidaritásnak azonban van egy határa, s ez a határvonal pontosan érzékelhető volt a magyar ügyben folytatott strasbourgi EP-vitákban. A velünk kapcsolatos parlamenti határozatok ugyanis olyan többséggel születtek, hogy nyilvánvaló volt, sokan átszavaztak a néppártból is. Számos konzervatív európai képviselőnek ugyanis igen kritikus a véleménye az Orbán-kormány tevékenységéről. Például az angolszász és a skandináv országok képviselői pártfüggetlenül nagyon érzékenyek a demokrácia-problémákra.
– A Fidesz viszont rendszerint a baloldali magyar képviselőket vádolja, hogy ők szervezik az EP-ben Magyarország lejáratását.
– Azt, hogy a konzervatív José Manuel Barroso bizottsági elnök hosszas huzavona után csak most adott zöld utat az IMF-tárgyalásoknak, elég nehéz lenne a baloldal nyakába varrni. Mint ahogy a Freedom House legutóbbi, felettébb kritikus jelentését sem mi írtuk, amelyben a még éppen konszolidált demokráciák közé sorolnak minket, utánunk már csak Románia és Bulgária jön. Független személyiségekről és intézményekről van szó, akiknek senki nem mondhatja meg, hogyan vélekedjenek egyik vagy másik országról. Egy-egy ilyen éles kritika láttán a Fidesz-kormánynak két útja lehet: belátja a kritika jogosságát és változtat a politikáján, vagy bűnbakot keres. A bűnbakkeresés rövid távon ugyan eltereli a hazai elégedetlenséget és indulatokat a Fideszről, hosszú távon azonban veszélyes: korrekció híján egyre inkább elszakad a valóságtól, egyre nő a távolság a között, ahogy a világ látja a magyar kormányt, és ahogy ő látja önmagát. Ez pedig olyan döntésekhez vezet, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ahogy a viccbéli autós is azt gondolja, hogy nem ő megy a forgalommal szembe az autópályán, hanem mindenki más...
– Más nemzetek is ugyanígy kihozzák az EU-ba belső vitáikat, vagy ez valami hungarikum?
– Az EP gyakran tárgyal olyan ügyeket, amelyek egyetlen tagállam helyzetét, törvénykezését érintik. Ilyen volt a Berlusconi Olaszországáról szóló vita, vagy a litván emberi jogok helyzete a melegek kapcsán. Tény viszont, hogy a magyar ügy tartósabban szerepelt az európai intézmények eseménynaptárában, mint bármely más országé. Nem a kettős mérce miatt – amint azt a Fidesz előszeretettel hangsúlyozza –, hanem mert Budapest folyamatosan provokálta az EU-intézményeket, és Orbán kettős beszédével fokozatosan eljátszotta a bizalmat. Az, hogy személyükben is támadták az uniós politikusokat, teljesen szokatlan az európai politikai életben.
– Ön azt nyilatkozta nemrégiben, hogy nem valami felemelő dolog mostanában Magyarországot képviselni az európai intézményekben.
– Valóban, a problémák szintje elérte azt a pontot, ami már kellemetlen. Amikor a brüsszeli büfés nem akar pénzt elfogadni kollégámtól a kávéért, mondván, maguknak úgyis sok problémájuk van, akkor pironkodni kezd az ember. Átütötte az európai intézmények falát, hogy Magyarországon baj van, bekerült a köztudatba. Magyarként ez mindnyájunkra rávetül, még ha politikai felelősség nem is terhel minket ezért.
