„A tények azt bizonyítják, hogy a szocializmus sajátos kínai útja népünk alapvető érdekét szolgálja, és az egész ország  törekvéseit tükrözi” – mondta a szóvivő kedden, pekingi  sajtóértekezletén. Ma Csao-hszü (Ma Zhaoxu) politikai incidensként emlegette 1989 tavaszának nagy tüntetéssorozatát.

Annak kapcsán beszélt erről, hogy tudósítók a véleményét kérték Csao Ce-jang (Zhao Ziyang) néhai kommunista pártfőtitkár  emlékiratairól, amelyek Hongkongban már a múlt  héten megjelentek a  könyvesboltok polcain, a világ más részein pedig egyeztetett időben,  kedden kerülnek forgalomba.

A posztumusz memoár a Kínai Kommunista Párt utóbb kegyvesztetté  vált  főtitkárának leírását tartalmazza 1989 tavaszának forrongó és  véres pekingi eseményeiről. A könyv páratlan bepillantást nyújt a  Kínai Kommunista Párt vezető köreinek 1989 tavaszán tomboló hatalmi  harcaiba, amelyeknek végeredménye a pekingi tüntetők körében  rendezett 1989. június 4-i vérfürdő lett. Az állam foglya - Csao  Ce-jang titkos naplója című könyv anyaga harminc órányi  magnófelvételen alapul. Csao titokban vette fel ezeket 2000-ben, öt  évvel a halála előtt. Elbeszélte azokat az eseményeket, amelyek  elvezettek a nagy tüntetésekhez, és beszámolt arról is, hogyan  ellenezte annak idején a hadsereg bevetését a tüntetők ellen.

1989. június 4-én a hadsereg Teng Hsziao-ping akkori legfőbb vezető döntése nyomán vérbe fojtotta a Tienanmen téri tüntetést Pekingben, és  ezzel véget vetett az akkor már hetek óta tartó pekingi  forrongásnak, amely az állami és párttisztségviselők korrupciója és  tőkefelhalmozása elleni tiltakozásként indult, de későbbi  szakaszában előhozta a politikai szabadság követelését is.

A párt többi vezetője hamar félreállította Csaót, mert nem volt  hajlandó katonákat küldeni a tüntető diákok ellen a Tienanmen térre. Szemére vetették, hogy többször is leplezetlen  rokonszenvet mutatott a tüntetők és egyes törekvéseik iránt. Azzal  vádolták, hogy magatartásával megosztotta a pártot. Megfosztották  hatalmától, és házi őrizetbe helyezték. Egészen 2005-ben  bekövetkezett haláláig ott is maradt. Soha nem emeltek ellene  semmilyen vádat, és a házi őrizeten kívül egyéb büntetésben nem  részesült, sőt meglehetős jólétben tölthette el hátralevő éveit. A  szóban forgó magnófelvételek is házi őrizetében készültek, titokban, mert semmilyen formában nem volt szabad a nyilvánosság elé lépnie. Egykori bizalmasai csempészték külföldre a hanganyagot.