Garzón: itt a vége!
A mostani perben a Legfelsőbb Bíróság bírái egyhangúan megállapították, hogy a vizsgálóbíró jogtalan eszközöket vetett be, amikor a konzervatív Néppárt politikusait is érintő korrupciós ügyeket vizsgálta. Garzón utasítására lehallgatták a már börtönben levő bűnözők és ügyvédeik telefonbeszélgetéseit, és az így nyert információkat a rendőrségnek is továbbadták. A bírák szerint Garzón a „totalitárius rendszerekre jellemző módszereket használt”, olyan időket idézett fel, amikor minden megengedett volt az információ megszerzése érdekében. A telefonlehallgatást általában csak terrorizmussal kapcsolatos ügyekben engedélyezi a spanyol jog. Védői hiába próbálták hangsúlyozni, hogy Garzón egy joghézagot használt ki, az így nyert információkkal pedig sikerült végül az ügyeket felgöngyölíteni, és megakadályozni, hogy a pénz tisztára mossák.
Az Augusto Pinochet chilei diktátor elleni nemzetközi elfogatóparanccsal világhírt szerző Baltasar Garzón támogatói úgy látják: a vizsgálóbíró ellen valójában politikai hadjárat zajlik, mert a korábbi konszenzust felrúgva vizsgálni kezdte a francói diktatúra alatti visszaéléseket. Ez ügyben is folyik ellene konkrét eljárás: százezer eltűnt hollétét kezdte vizsgálni, és ennek keretében engedélyt adott tömegsírok feltárására is, amivel a vád szerint szándékosan figyelmen kívül hagyta az 1977-es amnesztiatörvényt. Garzón azzal érvelt, hogy számos család mind a mai napig nem tudja, hogy a polgárháborúban elesettek vagy a diktatúra alatt kivégzett rokonaik hol nyugszanak, és az amnesztia különben sem vonatkozhat emberiség elleni bűncselekményekre.
Az 56 éves jogásznak bíróság elé kell még állnia egy harmadik, meglehetősen kínos ügyben is: ezek szerint a Banco Santander anyagilag is támogatta Garzónt, amikor 2005-2006-ban New Yorkban egy év fizetés nélküli szabadságát töltötte. A vád szerint később ezt elhallgatta, amikor a pénzintézet ügyeit is vizsgálta.
