A politikai akarat hiányával magyarázza a holokauszt bűnöseit üldöző Efraim Zuroff azt, hogy a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándort nem állítják bíróság elé Magyarországon, és ki sem adják azoknak, akik készek lennének őt felelősségre vonni. Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának vezetője hétfőn Újvidéken a díszpolgári címének átvételekor mondott beszédében azt mondta, hogy ma már nem kell félni a holokauszt elfelejtésétől, de egyre bonyolultabbá válik elkövetőinek felelősségre vonása. Ennek elsődleges oka a politikai akarat hiánya; több mint ötven év után is könnyebb megtalálni a bűnösöket és az ellenük szóló bizonyítékokat, mint elérni azt, hogy eljárás induljon ellenük és megbűnhődjenek tetteikért - magyarázta.

Erre szerinte az egyik legjobb példa a 67 évvel ezelőtt Újvidéken elkövetett tömeggyilkosság, amelynek egyik résztvevője, Képíró Sándor bevallotta, hogy 1942 januárjának szörnyű napjaiban a városban tartózkodott, mint a megszálló magyar erők tisztje. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ők hajtották végre az Újvidéken élő ártatlan zsidók, szerbek és cigányok elleni tömeggyilkosságot - mondta Efraim Zuroff. Hozzátette, hogy Képíró máig bántatlanul él Budapesten, mivel Magyarországon hiányzik a politikai akarat a felelősségre vonására, politikai akarat nélkül pedig nincs igazságszolgáltatás.

Vádlói szerint a 95 éves egykori csendőrtiszt az 1942. január 20. és 23. közti "hideg napok" alatt 42 ember, köztük 11 kiskorú megölésében vett részt közvetlenül, két évvel később pedig aktív részese volt zsidók német haláltáborokba küldésének. A Jugoszlávia lerohanásában részt vevő, Újvidéket is megszállásuk alatt tartó magyar katonai és csendőri erők 67 éve kétezer embert gyilkoltak meg a Vajdaság fővárosában házaknál tartott razziák során, illetve úgy, hogy belelőtték őket a Duna jegén vágott lékekbe.

Per nincs, az érintett tagad

Per egyelőre nem folyik, hivatalosan azért, mert a nyomozás során nem került elő kellő mennyiségű bizonyíték.

"A Magyarországon lefolytatott nyomozás eredményei alapján lehetetlen Képíró Sándor ellen vádat emelni. Nincsenek a birtokunkban olyan konkrét tények, ami miatt bárkit is meggyanúsíthatnánk bűncselekmény elkövetésével" - mondta tavaly ősszel Skoda Gabriella, a budapesti nyomozóhivatal szóvivője.

Képíró a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján közzétett önéletrajzában tagadja, hogy részt vett volna a mészárlásban. Az újvidéki napokról csak annyit ír: "1942. január 21-22-23-án részt vettem az újvidéki razziában." A csendőrként szolgáló, jogász végzettségű Képíró utóbb századosi rangot kapot Horthytól, majd 1944-ben az orosz csapatok elől Nyugatra szökött. Argentínában telepedett le, ahová német háborús bűnösök is gyakran menekültek. Ötven év távollét után, 1996-ban települt haza, ahol 2006-ban találta meg a Wiesenthal központ.

Az első hírek után fél évvel, 2007-ben a Nemzeti Jogvédő Alapítványnak Kádár Éva jogtörténész írt elemzést Képíró 1944-es első peréről, védelmébe véve a volt csendőrt. Mint írta, egységüknek partizánokat kellett felkutatnia, és ha nem igazolták őket, statáriális bíróság várt rájuk. Ez fajult később gyilkolászásba, amelyben azonban Képíró már nem vett részt - állítja Kádár.

"A kutató járőrök közé osztották be," írta. "Az igazoltatást a csendőr-legénység végezte, a csendőrtisztek, köztük Képíró Sándor feladata pedig az igazoltatás ellenőrzése és a járőrök irányítása volt. A razzia parancsnokai kiadtak számukra egy hosszú névsort, ahol a letartóztatandók neve szerepelt. Emellett parancsot kaptak arra, hogy tartóztassanak le minden olyan személyt is, aki nem tudta magát kellőképpen igazolni, vagy egyéb okokból gyanús volt. Képíró Sándor csak arról tudott, hogy neki terrortámadások elkövetőit, partizánokat kell letartóztatnia."

"A parancsban szereplő tisztogatás és megtorlás szavaktól megrémülve, Képíró százados kétségbeesetten keresett valamilyen kibúvót," írta Kádár. "Tudta, hogy a parancsmegtagadás háborús időben statáriális eljárást, kivégzést von maga után, ezért tanácstalanságában más nem jutott eszébe, mint hogy Gaál Lajos csendőr-alezredestől írásban kérje a parancsot, amint ezt az 1944-es per jegyzőkönyvében szereplő Gaál Lajos tanúvallomása is bizonyítja."

Képíró egy korábbi interjúban azt mondta, az eredeti, 1944-es per koncepciós eljárás volt, azzal a céllal, hogy a gyilkosságokra a parancsot kiadó Szombathelyi Ferenc vezérezredes nevét tisztára mossák.

"A partizánok felkutatásáért elrendelt razzia idején olyan dolgok történtek, amelyek messze túlmentek a kitűzött célon, a partizánakciók meghiúsításán. Emberek életének kioltására került sor," mondta Képíró. "Voltak, akiket ezért felelősség terhelt, de voltak, akiket nem. Az én parancsnokságom alatt álló egységnél és még további háromnál nem volt fegyverhasználat, ezt a hajdani per tanúvallomásai is igazolták. Kivégzésekre én nem adtam parancsot. A bíróság elé állított honvéd és csendőr tiszteket azonban a kollektív vád alapján egyaránt elítélték. Én negyedmagammal tíz évet kaptam a semmiért. A sommás eljárás célja az volt, hogy igazolja a nyugati közvélemény előtt: a megnevezett parancsnokok egyaránt felelősek a törvénysértő fejleményekért."

Argentínába is azért menekült, mert nem akarta leülni a rá kiszabott büntetést, mondta Képíró.

Módszeres munka

"Újvidék átfésülése január 21-én reggel kezdődött," írja Kádár Éva. "A várost 8 körzetre osztották, ahol kb. 6-7000 gyanús egyént fogtak le és vittek a Levente Otthonba, ahol újvidéki polgárokból álló igazoló bizottság működött. Itt körülbelül száz személyt tartottak őrizetben, és közülük 15-50 embert a bizottság rövid kihallgatás után halálra ítélt és a helyszínen agyonlőtték őket, majd holttestüket a Dunába dobták."

"Az első napokban elítélt és kivégzett 25-30 fő létszámával (a helyi parancsnokok) elégedetlenek voltak, és a megtorlás fokozására buzdították a razziázó egységeket. A második napon a tisztogatás irányítói úgy döntöttek, hogy a város jómódú polgárai közül szednek túszokat, vagyis megkezdődött a tehetős zsidók összefogdosása. A partizánoknak adott segítségnyújtással vádolták őket."

"A legtöbb gyilkosság a Duna-parton történt," írja Kádár Éva. Itt a Levente Otthonban fogva tartottakat kivitték a folyópartra, léket vágtak a Duna jegén és a vízbe lőtték őket. Szemtanúk beszámolói szerint a meztelenre vetkőztetett foglyok közül nagyon sokan, főleg gyerekek, rimánkodtak hóhéraiknak, hogy végezzenek velük minél előbb, annyira kibírhatatlan volt a hideg. A kivégzéseket honvéd-, és folyamőr alakulatok végezték, azon egyetlen csendőr sem vett részt."