Francia invázió a Bundestagban
Az 1963. január 22-én aláírt francia-német barátsági szerződés (Elysée-szerződés) 50. évfordulójára ünnepélyes külsőségek között emlékeztek: Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande hétfőn este fiatalokkal beszélgetett a kétoldalú kapcsolatokról, kedden pedig a két parlament közös ülést tartott a Bundestagban. A francia küldöttség egy része ugyan másfél órás késéssel érkezett egy képviselő váratlan rosszulléte miatt, de végül több mint ezren szorongtak a Reichstag épületében. Az ünnepi ülést közös kormányülés követte, majd este a berlini filharmonikusok koncertje zárta a megemlékezést.
Az egykor Konrad Adenauer és Charles de Gaulle által aláírt szerződés – mindössze tizennyolc évvel a második világháború után – mérföldkőnek bizonyult az európai megbékélés szempontjából, és letette az Európai Unió alapjait is. Máig példaértékűnek számít számos, korábban egymással hadakozó európai ország számára. Ám a két kormány kapcsolata ma nem mentes a feszültségtől – ismerték el az ünnepi ülés felszólalói. Az őszinteségéről híres Norbert Lammert (CDU), a Bundestag elnöke például arra emlékeztetett, hogy a kétoldalú kapcsolatok a romantikus szerelem helyett már inkább az ésszerű együttélés fázisában vannak. Bár Merkel sürgette, hogy több német tanuljon franciául, hogy ezáltal is jobban értsék egymást, a párizsi német nagykövetség felmérése szerint a németeknek mindössze 6 százaléka beszél folyékonyan franciául, igaz, a franciák közül csak négy százalék tud jól németül (Hollande és Merkel pedig angolul beszél egymással, ha épp nincs kéznél a tolmács).
Bár a diákcsereprogramok sokat segítettek, a sztereotípiák továbbra is erősek: a németeknek Franciaországról az Eiffel-torony, a jó bor és bagette jut először eszükbe, a franciáknak pedig a sör, a megbízhatóság és maga Merkel ugrik be. Uniós szakértők szeretnek emlékeztetni rá, hogy a korábban európai tandemnek tartott két ország között egyre nő a különbség: a német motor pörög, a francia inkább fulladozik, Berlin gazdasági dominanciája Európában sokakat aggaszt. Sokatmondó az is, hogy a németek az utóbbi időben kelet felé nyitnak, a franciák viszont dél felé kacsingatnak.
Az uniós válságkezeléssel kapcsolatban is eltérnek az álláspontok, bár Merkel és Hollande ezt a keddi közös sajtótájékoztatóján igyekezett tompítani. A francia államfő szerint a két ország jó viszonya megbonthatatlan, és elválaszthatatlan az EU jövőjétől, a német kancellár valamivel óvatosabban fogalmazott, amikor közölte: nem érdemes egymás megoldásait másolni, de fontos egymástól tanulni. Közismert, hogy az euróválság megoldásával kapcsolatban Merkel inkább a szigorú pénzpolitikát támogatja, Hollande viszont azzal érvel, hogy megszorításokkal nem lehet növekedést elérni, márpedig Európának most erre van szüksége. A két politikus mindenesetre ígéretet tett rá, hogy májusra közös tervet dolgoznak ki az adósságválság megoldására, az eurózóna elmélyítésére, és a munkaerő-piaci helyzet javítására. Jacques Delors, az európai bizottság korábbi elnöke máris elégedett lehet: ő a Der Spiegelnek nyilatkozva korábban arra figyelmeztette a politikusokat, felesleges a sok nyilvános „ölelgetés”, a jó kapcsolatok eljátszása a közvélemény előtt. Ennél fontosabb lenne, ha a politikusok végre őszintén tudnának beszélni egymással, akár az érdekellentétekről is.
