A most vasárnap zárult első forduló eredményei legalábbis ezt valószínűsítik: Hollande meggyőző előnnyel az első helyen végzett, s először fordul elő, hogy a hivatalban lévő elnököt megverik. A világ még hitetlenkedik, miközben Franciaország egy része – a nagyobbik része – már ünnepel.

Lehet, kicsit korán. Hátravan még ugyanis a két hét múlva esedékes második forduló, s azon minden megtörténhet. Még az is, hogy a jelenlegi elnök főnixmadárként feltámad, elhiteti a franciák többségével, hogy ha nem rá szavaz, egy szocialista-kommunista-zöld diktatúra kaparintja kezébe a hatalmat, és e riogatás hatására a többség majd visszapártol hozzá. Igaz, közvélemény-kutatók erre kevés esélyt látnak. Valójában semmit. Arra hivatkoznak, hogy Hollande a május 6-i megmérettetésnek nagyobb tartalékokkal vág neki, mint Sarkozy. Akitől még saját konzervatív híveinek egy része, s párttársainak némely „dinoszaurusza” is dezertált. Baloldali kihívója szinte mindenben veri őt. Az Ifop pár nappal ezelőtti felmérése szerint Hollande népszerűbb, a választók túlnyomó többsége becsületesebbnek, őszintébbnek, rátermettebbnek és következetesebbnek tartja őt jobboldali ellenfelénél. Ráadásul van egy csodafegyvere: Nicolas Sarkozy. Elég kimondania a nevét, s hallgatósága máris fütyül, pfújol.

De vajon elég-e mindez egy ország irányításához?