Forró viták Brüsszelben az újramelegített Benes-dekrétumokról – és a klímáról
- Súlyos fenntartásaink vannak Václav Klaus cseh államfő késői kérésével kapcsolatban, hogy Prága kimaradhasson a Lisszaboni Szerződéshez fűzött alapjogi chartából, mert attól tart, hogy a második világháború után kitelepített szudétanémetek kártérítési pereket indíthatnak. Ezt mondta csütörtökön délelőtt Bajnai Gordon magyar kormányfő, aki az uniós csúcstalálkozó előtt a Visegrádi Négyek kormányfőivel és Szlovénia képviselőivel tárgyalt.
Miután Jan Fischer cseh kormányfő röviden vázolta a helyzetet, de a sajtóértekezletén Bajnai érzékeltette, hogy Magyarországnak, Szlovákiának és Ausztriának is kétségei vannak a tervezett garancia megadásával kapcsolatban, de jelezte, az esti eszmecserén megnézik, mivel hozakodik elő a svéd elnökség, vagy bármely más tagország.
Brüsszeli forrásaink szerint a tagországok egy része úgy véli, hogy Svédország kissé elsiette a dolgokat, amikor megoldási javaslatot kínált Klausnak, aki azt elvileg el is fogadta. Most viszont látható, hogy a választások után megalakult és újra aktív német kormány, valamint az említett tagállamok mind élesebben fogalmaznak. Közvetlenül a találkozó kezdete előtt, egy másik tájékoztató keretében Bajnai utalt rá, a parlament európai bizottságának keretében szerdán beszélt Németh Zsolttal is, vagyis ismeri a Fidesz véleményét is a kérdésben. Hozzátette: önmagában a Benes-dekrétumok emlegetése is súlyos hiba, mert Európa tragikus múltját idézi fel, amelyet semmiképpen sem kellene kapcsolatba hozni a jövőbe mutató Lisszaboni Szerződéssel.
Az új alapokmánynak a célja éppen az, hogy millióknak a Benes-dekrétumok alapján végrehajtott kisemmizése ne ismétlődhessék meg. A Lisszaboni Szerződést mielőbb ratifikálnia kellene az utolsónak maradt Csehország elnökének is, de az unió ezért nem adhat meg bármi árat. A források ugyanakkor örvendetes fejleménynek nevezték, hogy Szlovákia elfordult a cseh követelés felkarolásától, teljesen más véleményre helyezkedett, s legfeljebb tanácsi következtetést vár el a kérdés tisztázására, ha arra szükség lesz.
A késő délután kezdődött találkozó másik kulcskérdésében, a klímafinanszírozásban sincs egyetértés. Az említett visegrádi „ötös” találkozó kilenc részvevőre bővült délelőtt, amikor Bulgária, Románia, Lettország és Litvánia is csatlakozott. A kilenc tagállam leszögezte: nem támogatja a svédek által az asztalra tett indítványt, mert az nem veszi figyelembe kellőképpen az új tagállamok gazdasági teherbíró képességét, valamint a rendszerváltás óta megcsappant károsanyag-kibocsátást, s azt a tényt, hogy a kiotói vállalásokat Magyarország például túlteljesítette.
A vita tárgya lényegében az, milyen egységes álláspontot képviseljen a klímaváltozás elleni küzdelemben példamutató szerepre törő Európai Unió a decemberi globális koppenhágai konferencián. Az Európai Bizottság szerint 2020-ig a fejlődő világnak évi 100 milliárd euró támogatásra lenne szüksége, hogy részt tudjon venni a felmelegedés folyamatának lassításában, s a környezeti és szociális katasztrófák megelőzésében. A fejlett országoknak az állami költségvetésekből 22-50 milliárdot kellene előteremteniük, ami nem egyszerű feladat a gazdasági válság következtében hatalmasra duzzadt költségvetési hiányok fényében. Az Európai Unió a tervezet szerint évi legfeljebb 15 milliárdot kínálna fel 2013 és 2020, s évi 1,5 milliárdot 2010 és 2013 között. Ám Nagy-Britannia például évi 8-10 milliárdot tanácsol, s egyes országok nagyobb kezdeti pénzügyi lökést adnának a támogatásnak.
A kilenc új tagország nevében beszélő Bajnai Gordon azt mondta, ez esetleg önkéntes alapon elképzelhető. De semmiképpen sem fogadható el az a szövegtervezet, amely elsősorban a károsanyag-kibocsátásra alapozná a tehermegosztás elvét. A kilencek szerint a gazdasági fejlettség lehet az iránymutató. De persze a kilencek is érzik, hogy a klímaváltozás fontos kérdés, ők is megoldást akarnak, csak más számítás alapján. Ami az elveket illeti, kísértetiesen ismétlődik a decemberi vita, amikor azonban Gyurcsány Ferenc kormányfő magára maradt ellenállásával, hogy a rendszerváltást követő nagy csökkenést a károsanyag-kibocsátásban érdemben vegye figyelembe az EU. A brüsszeli ellenérv most is az, ez a mérséklés nem tudatos cselekvés, hanem az ipar összeomlásának a következmény volt. Ám ezúttal a szénerőművekre nagymértékben támaszkodó lengyelek is vállalták a közös fellépést, s a lapzártánk után zárult esti egyeztetésre maradt az alkufolyamat.
A dán Lars Lokke Rasmussen kormányfő egyes országok taktikázásáról beszélt, míg Merkel német kancellár azt mondta, az Egyesült Államok és Kína is teregesse ki lapjait. Berlinben úgy gondolják, Koppenhága előtt egyáltalán nem kéne összegekről beszélni, mert ezzel az EU rontja tárgyalási pozícióit. A magyar álláspont ettől nem áll messze, de Budapest azért tisztázná a tehermegosztás alapelveit.
Az alapjogi charta. Az Európai Unió Alapjogi Chartáját a kormányok, a Bizottság és a Parlament tagjai dolgozták ki egy konvent keretében, és 2000. december hetedikén, a nizzai csúcstalálkozón fogadták el. Minthogy az alkotmány részévé nem válhatott, hiszen azt a francia és a holland szavazók elutasították, hosszú vita után a Lisszaboni Szerződéshez csatolták, kivételt adva a briteknek és a lengyeleknek bizonyos rendelkezések alól. A chartának visszamenőleges hatálya nincs. A dokumentum hét fejezetben és ötvennégy cikkelyben rögzíti az európai polgárok jogait, lényegében összefogja a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat, a sajtószabadságtól a gyülekezés szabadságán át a tulajdonhoz és az oktatáshoz való jogokig. Kimondja a kollektív kiutasítás tilalmát is. A Benes-dekrétumok és az alapjogi charta összefüggéseit igen nehéz lenne kimutatni, ám a Lisszaboni Szerződést ellenző Václav Klaus nyilván jól kiszámította milyen darázsfészekbe helyezi a többi tagállam kezét, ha a tárgyalási folyamat lezárulta után ilyen nehezen értelmezhető követeléssel áll elő. Ám minthogy a szerződésről csak az ő aláírása hiányzik, hogy az unió nekiláthasson az előkészített intézményi változások végrehajtásának, a svéd elnökség most rákényszerül, hogy kitaláljon valamit, ami megnyugtatja az elszigetelődött Klaust, nem sérti a kérdésben egyébként érintett tagállamok érdekeit, s nem érinti a Lisszaboni Szerződést sem.
