Folyik a háború Madrid és Barcelona között
Ezzel tovább fokozódik az idegek harca, ami már 2010 óta dúl Madrid és Barcelona között. Csak olaj volt a tűzre a két héttel ezelőtti skót népszavazás, amelyet persze mindkét fél igyekezett a maga javára fordítani. A katalánok azzal érveltek, hogy bezzeg a britek engedélyezték, hogy a skótok éljenek demokratikus jogukkal, míg a spanyolok azt a tanulságot vonták le, hogy a „skótok is észhez tértek", rájöttek időben, hogy nincs értelme elszakadni.
Világos, hogy a spanyol kormány elvi kérdést csinál abból, hogy egyetlen tartomány se szavazhasson a jogi státuszáról, legfeljebb teljes spanyol referendum képzelhető el – de olyat senki sem akar összehívni, mert azon bizonyosan leszavaznák a katalán elszakadást. Elvégre a tartomány jóval többet fizet be a közös büdzsébe, mint amit onnan visszakap, ez a keserűségük egyik fő oka.
Mostanra mindkét félnek sikerült olyan zsákutcába manővereznie magát, ahonnan nehéz lesz kihátrálni. Mariano Rajoy spanyol kormányfő ugyan közölte, hogy az alkotmányon belül bármilyen megegyezésre nyitott (ebben akár benne lehetne Katalónia autonómiájának bővítése is), de Artur Mas katalán kormányfő már kiengedte a palackból a szellemet, a katalánok egy része már nem érné be kevesebbel, mint a függetlenség.
Persze ahány közvélemény-kutatás, annyi eredmény: jellemzően a spanyol napilapok által megrendelt felmérések azt támasztják alá, hogy a katalánok többsége nem támogatna egy illegális referendumot, vagyis valamilyen rendes politikai vagy jogi megoldást szorgalmaz a politikusok között. Ezzel szemben áll a katalán kormány által még tavasszal kezdeményezett felmérés, amely szerint a katalánok több mint 60 százaléka támogatja a függetlenséget, és az arányuk tavaly óta nőtt is.