Fölösleges vízbefúltak
„Nemcsak a jóérzés hibádzik. Megroppant, vagy talán darabokra is tört az a kapocs, amely az olaszokat – kezdve mindjárt a kormányzóikkal – a törvényhez kapcsolja” – írja Barbara Spinelli a La Stampában.
Az olaszok 71 százaléka szerint törvénytelen bevándorlás címén bíróság elé kell állítani azt az öt etiópot, aki életben maradt, miután 73 társuk a Földközi-tengerben lelte halálát. A bárkát állítólag az olasz hatóságok fordították vissza Líbia felé, mielőtt hajótörést szenvedett volna. A lakosságban semmi jele a megrendülésnek, annál inkább a mohó vágynak, hogy mielőbb sikerüljön megszabadulni a szóban forgó idegenektől.
Spinelli itt Primo Levi magyarul is olvasható könyvének címére utalva azt írja, hogy fölösleges emberek voltak, akik odavesztek, de fölöslegesek azok is, akik megmenekültek. Levi könyve Auschwitzról szól, így hát ez a futó utalás nyilván az olvasó lelkiismeretére próbál apellálni: annak idején a koncentrációs táborok rabjait is magukra hagyta a világ.
A vízbefúltakat senki sem szánja, annál súlyosabb szemrehányásokat tesz a kormány Európának, amiért nem hajlandó osztozni Olaszországgal a menekülteken. „Jók vagyunk, de hülyék azért nem!” – ez az olasz kormány álláspontja. A közvélemény elsöprő többségének támogatásával. Ugyanis az olaszok nem tudják, hogy a hajótörötteken segíteni törvényi kötelesség.
De hisz’ sokat amúgy sem adnak a törvényre. Mint egy vállalatból szokás a melléktevékenységet, úgy szervezték ki a törvényből a lelkiismeretet. A törvényt a nép hagyományosan afféle úri huncutságnak tartotta Olaszországban, olyasvalaminek, amit erény kijátszani. Újabban annyi változás van, hogy már az urak is nyűgnek tekintik. Erre utal Spinelli szerint, hogy (a többszörösen korrupcióval vádolt) Berlusconi lehet a miniszterelnök, s hogy a rasszista Északi Liga lehet a legnagyobb munkáspárt. Egyetlen apró példa: a Liga alapítójának fia egy közösségi oldalon, amelyet apja is látogat, olyan játékot agyalt ki, ahol menekültekkel teli hajókat kell egérkattintással felborítani.
Spinelli a baloldalt is keserűen kárhoztatja mindezért. Amikor az újfasiszta pártból alakult Nemzeti Szövetség bekerülhetett a kormányba, a baloldali értelmiség végveszélyt kiáltott. Pedig nem akkor kellett volna meghúzni a vészharangot. Hanem amikor az Északi Liga szalonképessé vált. Egyedül Veneto tartományban tizenhét olyan önkormányzat van, ahol a baloldal együtt kormányoz a Ligával. Csoda, hogy polgárjogot nyert a menekültek elleni hajsza?
Spinelli mégis bízik benne, hogy Itália óhajtja a megtisztulást. Nem árulja el, miből következtet erre, mint ahogy azt sem, van-e az afrikai menekültek befogadásának ésszerű korlátja.
