Fogadj örökbe egy egyetemistát!
Azóta mások is tettek hasonló felajánlásokat. Egy névtelen jóakarótól 10 ezer euró érkezett a Valenciai Politechnikai Egyetem számlájára, amiből máris 11 rászoruló diák tanulmányait biztosították a következő évre. Egy igen bőkezű adományozó 70 ezer eurót utalt át a leóni egyetemnek, a nagyhírű madridi Complutense Egyetem rektora pedig azon gondolkozik, hogy nyitnak egy külön alapot, amelybe bárki befizethet, aki támogatni kívánja az egyetem nehéz anyagi helyzetben levő diákjait.
A helyzet a spanyol sajtó szerint drámai: a konzervatív kormány oktatási reformjai következtében egyre drágább a felsőoktatás Spanyolországban is, és radikálisan csökkentek az ösztöndíjlehetőségek is. Ha egy családban a szülők elveszítik a munkájukat, akkor az gyakran véget vet a gyerekek egyetemi tanulmányainak is. A spanyol El País szerint mintegy 30 ezer diákot fenyeget az a veszély, hogy anyagi okokból kimarad az egyetemről.
– Ez épp olyan, mintha valaki örökbe fogadna egy gyereket, csak épp nem a megélhetési, hanem a taníttatási költségeit vállalja át – érvel a „keresztapaság” mellett Adelaida de la Calle, a malagai egyetem rektora, egyben a spanyol rektori konferencia (CRUE) elnöke. Nem „találta fel a spanyolviaszt”, csupán felismerte azt a lehetőséget, amivel a tengerentúlon már évtizedeke óta élnek: az egyetemeken végzett, később jól fizetett állásokba kerülő „öregdiákok” visszafizethetnének valamit az alma maternek. De nemcsak ők, hanem a közjó iránt elkötelezett állampolgárok, és persze a felsőoktatásból jócskán profitáló vállalati szektor is fizethetne.
Jó példaként emlegetik a malagai egyetem Antonio Banderas-ösztöndíját, amit a színész azoknak a diákoknak alapított, akik az Egyesült Államokban szeretnének tanulni néhány szemesztert. (Jellemző persze, hogy az európai egyetemek költségvetésének mindössze 4 százaléka származik adományokból. A spanyolok esetében több mint 80 százalékban az állam a finanszírozó.)
A súlyos gazdasági válság közepette a spanyol kormány mindenütt próbál spórolni, az oktatáson különösen. 2010 óta 1,2 milliárd euróval ( több mint 12 százalékkal) csökkentették a spanyol állami egyetemek támogatását, miközben a tandíjak tartományonként ugyan eltérően, de mindenütt emelkedtek – van, ahol 90 százalékkal. Egy félév 700-1300 euró közti összegbe kerül az állami egyetemeken, mesterfokozaton pedig kreditenként kell fizetni, 22-34 eurót. Tehát ha valaki mesterfokozatot kíván szerezni, szaktól függően legalább 1000-2000 eurót kell, hogy tandíjra költsön. Az ösztöndíjakat szigorúan tanulmányi eredményekhez kötik, ami nem baj, viszont tavaly jókora késésekkel folyósították a havi apanázsokat, panaszolják a diákok. Pénz jövőre sem lesz több, így az egyetemek ügyességén is múlik, hogy sikerül-e máshonnan pótolni a hiányzó forrásokat.
Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy vajon tényleg a diákok „örökbefogadása” a jövő útja a felsőoktatás számára. Vállalatok már eddig is támogatták a spanyol egyetemeket, szponzoráltak külön kutatói ösztöndíjakat is, de sokak szerint az állami felsőoktatás alapvető finanszírozása mégiscsak állami feladat. A spanyol rektori konferencia szóvivője lapunknak elmondta: ez csupán egy egyéni felvetés volt, az egyetemek között nem történt egyeztetés, a rektorok sem tárgyaltak róla. Természetesen minden felajánlás jól jön egy ilyen helyzetben, de erre építeni hosszú távon nem lehet, és nem is kompenzálják a nagy elvonásokat – emlékeztet a spanyol sajtóban a Complutense egyetem rektora.
De óvatosan fogadták az ötletet a spanyol egyetemisták is: az egyik hallgatói szervezet nevében Ana Garcia azt nyilatkozta több lapnak: ez a módszer azt sugallná, mintha a továbbtanulás nem jog, hanem adomány volna. García szerint egyenesen bántó az a hozzállás, hogy „jön majd egy gazdag ember, aki finanszírozza a nincstelen család gyermekének tanulmányait”. Ám amilyen bántó, olyan jól megfelel a konzervatív kormány világnézetének.
