Fizessenek a gyerekek!
Számos német önkormányzat vezetése megkönnyebbült a döntés hallatán, amely azt jelenti, hogy a jövőben nem egyedül nekik kell állniuk az idős emberek gondozási költségeit. 2012-ben az önkormányzatoknak csaknem négymilliárd eurót kellett fordítaniuk az idősek szociális ellátására – írta a Süddeutsche Zeitung.
A vitatott döntés hátterében egy szomorú családi történet áll. Egy német nyugdíjasnak egy nap levelet kézbesített a posta, amelyben közölték vele, hogy idős apját, egy brémai fodrászt a városi önkormányzat szociális otthonába vitték, szíveskedjen hozzájárulni a gondozási költségekhez. Az apa 2003-ban meghalt, a költségek akkori értéken pedig 9000 euróra rúgtak. A fia azonban közölte, hogy az apjával negyven éve semmilyen kapcsolata nincs, amióta a szülei elváltak – ekkor 17 éves volt –, és néhány képeslapot kapott csupán tőle. Az apa a fia minden közeledési kísérletét elutasította: az esküvőjére nem ment el – eljegyzése hírét egy frappáns „Megőrültél?” kérdéssel kommentálta –, végrendeletében pedig még ki is semmizte, mindenét egy ismerősére hagyva. Miért fizesse ezek után a fia a költségeket?
A bíróságot mindez azonban nem hatotta meg. Talárosai azzal érveltek, hogy a férfi a válás után rendesen fizette a tartásdíjat a fia után, így annak is kötelessége gondoskodni az apjáról. Az érzelmi eltávolodás sajnálatos, de jogi ereje nincs.
A Süddeutsche Zeitung egyébként kommentárjában megjegyzi, félő, hogy a döntés újabb terheket ró a már amúgy is túlterhelt középnemzedékre, az úgynevezett szendvicsgenerációra. Miközben a gyerekek jóval később hagyják el a családi otthont, és így jóval tovább kell gondoskodni róluk, a dolgozó szülőkre még további terhek hárulnak majd. Ráadásul sok idős ember inkább lemond majd a szociális ellátásról, mert attól tart, hogy azt majd a gyerekein hajtják be.
A kölcsönös eltartási kötelezettség egyébként nincs kőbe vésve: a németek még a római jogból örökölték, de az angolszász vagy a svéd jogrendben már nyoma sincs.
