Gondot okoz több orosz rendezőnek az a minap életbe lépett törvény, amely tiltja a káromkodást a nyilvánosság előtt bemutatott művészeti alkotásokban, így a filmekben és a színdarabokban is. Az új előírás megsértőit pénzbírsággal sújthatják, a megengedhetetlen kifejezéseket tartalmazó kiadványokat július elsejétől csak fóliázva, írásos figyelmeztetéssel lehet árulni, az ilyen filmek pedig nem kaphatnak forgalmazási engedélyt, igaz, a korábban bemutatottakra nem vonatkozik a tilalom.

A jogszabály a sajtót is érinti, bár a tömegtájékoztatási eszközökre vonatkozóan már tavaly tavasszal életbe lépett hasonló szitokkorlátozás, amelynek megszegéséért akár a vétkes orgánum működését is felfüggeszthetik. Az új törvény, amelynek egyik kezdeményezője az ismert filmrendező, az Egységes Oroszország kormánypárt parlamenti képviselője, Sztanyiszlav Govoruhin, jó néhány frissen bemutatott, sikert ígérő alkotást érint.

Natalja Mescsanyinovának például újra kellett forgatnia az egy hónappal ezelőtt, a szocsi filmfesztiválon, a Kinotavron is vetített Reménygyár (Kombinat Nagyezsda) több jelenetét. Átdolgozásra szorul a fiatal Valerija Gaj-Germanyikának az idei Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon rendezői díjjal jutalmazott provokatív műve, az Igen és igen is. Bizonytalan, miként kerülhet a mozikba Valerij Zvjagincev Cannes-ból a legjobb forgatókönyvért járó elismeréssel hazatért Leviatánja. Vlagyimir Megyinszkij orosz kulturális miniszter ez utóbbiról azt mondta: „nem szenvedi meg, ha kivágják belőle a káromkodásokat”, a rendező szerint viszont „minden szót mérlegeltek, minden kifejezés helyénvaló” az alkotásban, „a kiherélt nyelv, a tilalmak ártanak a művészetnek”.

Szót emelt a totális korlátozás ellen Vlagyimir Tolsztoj, az orosz elnök kulturális tanácsadója is, mondván, vannak helyzetek, amikor a szitokszavak a művészi önkifejezés eszközeként szolgálnak, és hasonló álláspontot képvisel a kortárs orosz filmművészet legismertebb alakja, a Kremlhez amúgy közel álló Oscar-díjas filmrendező, Nyikita Mihalkov is. Szerinte külön kell elbírálni minden egyes esetet, mert a káromkodással az emberek szélsőséges lelkiállapotát lehet érzékeltetni, és háború, halál, fájdalom ábrázolásakor indokolt lehet az alkalmazása.

A törvény miatt át kell írni a színdarabok egy részét, ami szerzői jogokat is érinthet – figyelmeztetnek az érintettek. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a művészeti alkotások az életet hivatottak bemutatni, az élő nyelvet igyekeznek használni, abban pedig nagyon is jelen van a káromkodás. Vitalij Manszkij dokumentumfilmes a BBC orosz nyelvű portáljának azt mondta, a műfaj elképzelhetetlen a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések nélkül, egy másik rendező, Borisz Hlebnyikov pedig kifejtette: ezek az eszközök elengedhetetlenek például a falusi élet hiteles ábrázolásához.

A szakemberek szerint az orosz mozit amúgy sem jellemzi a szitokszavak öncélú használata, elegendő lenne előzetesen figyelmeztetni a nézőt arra, hogy az adott műben nem szalonképes fordulatok is szerepelnek. Ráadásul a tiltás nem a kommersz alkotásokat, inkább a szűk körben bemutatott művészfilmeket sújtja. Az orosz hatalmi elitet átható konzervativizmus megnyilvánulását látja a káromkodásstopban Alekszej Makarkin, a Politikatechnológiai Központ moszkvai elemző cég vezérigazgató-helyettese.

– A kormányzat igyekszik megfelelni hagyományos szavazóbázisának, amely azt szeretné, ha az ország erkölcsi tekintetben olyan lenne, mint amilyen a Szovjetunió volt – mondta a Népszabadságnak a politológus. Mint kifejtette, az orosz gazdaság stagnálása közepette a hatalom nem tud gazdasági, szociális intézkedésekkel a választók kedvében járni, így a szerinte a művészi alkotószabadságot is korlátozó tilalommal tesz anyagi ráfordításokat nem igénylő engedményeket neki. A „totális tilalom általános tendenciáját” emlegette a BBC-nek Vitalij Manszkij, aki attól tart, hogy mindez „ne adj’ isten Észak-Koreával végződik”.

Ha hasonlata túlzó is, figyelmeztető jelek akadnak. Egészségügyi előírásokra hivatkozva a szitokkorlátozással egy időben állították le az egész posztszovjet vámunióban, Oroszországban, Belaruszban és Kazahsztánban is a műszálas csipkefehérneműk forgalmazását. Hasonló indokkal néhány hete a túlságosan magas tűsarok és az edzőcipő betiltását kezdeményezte az orosz parlament egyik képviselője. A liberális demokrata párt pedig pénzbírsággal tiltaná azon idegen szavak nyilvános használatát, amelyeknek van orosz megfelelőjük – írta a londoni The Guardian, emlékeztetve arra is, hogy a törvényjavaslatot jegyző párt nevének egyetlen szava sem orosz gyökerű.