Schäuble, Gabriel, illetve Sapin és Macron Berlinben Thomas Peter / Reuters

Egyelőre az tűnik különösen érdekesnek: mindkét ország olyan területen próbál erősíteni, amelyben nem volt különösen erős. A spóroló németekre ráfordítások, a költekező franciákra megtakarítás várhat. „Ha mi megtakarítunk 50 milliárd eurót, maguk pedig 50 milliárd pluszt befektetnek, az jó egyensúlyt adna ki”, üzente Emmanuel Macron francia gazdasági miniszter a németeknek; szavait a Frankfurter Allgemeine Zeitung idézte a hét elején.

– Az egésznek az áll a hátterében, hogy a franciák képtelenek lesznek teljesíteni a 2015-ös deficitcélt. A fiskális paktumból való kitörés lehetőségét már az előző francia elnök, Nicolas Sarkozy is kereste. Utóda, Francois Hollande is hónapok óta azzal próbálkozik, hogyan lehet külső forrást bevonni, belülről ugyanis nem tudnak egyensúlyt teremteni, magyarázza Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A berlini német–francia találkozón a német szakminiszterek – Wolfgang Schäuble (CDU) és Sigmar Gabriel (szocdem) – hangsúlyozták Macronnak és a pénzügyekért felelős Sapinnek: a befektetések zömének a magánszférából kell érkeznie.

A két ország eltérő gazdasági helyzetben van. A múlt héten az OECD további reformokat sürgetett Párizsnál, amelynek GDP-növekedését az idénre siralmas 0,4, jövőre pedig kereken egy százalékra teszi. Eközben 90 százalék körüli az adósságállományuk, és 11 százalék körül alakul rendre a munkanélküliség, amivel a kormányon lévő szocialisták választásról választásra (idén három is volt a franciáknál) egyre több elégedetlenkedő szavazót terelnek át a szélsőjobboldal szimpatizánsaihoz. A németek ellenben a tavalyi 0,4 százalék után idén 1,2, jövőre pedig 1,3 százalékos bővülésre számítanak.

Politikailag is nagyon eltérőek a tétek. Angela Merkel, az EU megkérdőjelezhetetlenül első számú tagállami vezetője 2005 óta immár a harmadik „körét” futja, és egyelőre nincs is min aggódniuk a német kereszténydemokratáknak. Nem úgy a Párizsban kormányzóknak. Az államfő kínlódik a következő elnökválasztás, 2017 előtti félidőben. „A Szocialista Pártban megkezdődött a Hollande utáni harc”: ez a péntekre keltezett Le Monde szalagcíme. Egy pálfordulás után a kormánypolitika egyre inkább jobboldali, de nem eredményesebb, egyelőre legalábbis.

Az viszont igen, hogy a francia balközépben nyílt lázadás megy végbe: a büdzséről tartott keddi, nemzetgyűlési szavazáson további korábbi miniszterek „dezertáltak” a kormánytöbbségtől. A kenyértörés tagadhatatlanná vált: Manuel Valls, a már csak nevében szocialista miniszterelnök azt mondja a csütörtöki Le Nouvel Observateurben: le kell számolni az avítt baloldallal, amelyet még a „marxista felettes én” kísért.