Az újság rámutat, hogy újabban még a mérsékelt Ján Figel, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, egykori külügyi államtitkár és uniós biztos is rendkívüli parlamenti vitát kezdeményez, és tárgyalásokra szólít fel, közölve, hogy nem a kettős állampolgársággal, hanem annak magyarországi modelljével van baj.

"Igaz, Figel is adós marad annak tisztázásával, mi a baj a jogszabály tervezetével, mint ahogyan a szlovákiai reakciók nagy része is az érzelmekről, nem magáról a jogszabályról szól" - jegyzi meg Lovász Attila, a szerző. Hozzáteszi: már három évtizede próbálja megérteni a mérsékelt, demokratikus szlovák emberek és elitek magyarokhoz való viszonyát, s minden jelentős lépésnél igazolva látja azt a megállapítást, hogy a szlovák identitástudat alfája és omegája a magyarokkal szembeni önmeghatározás.

Szerinte igazat kell adni azoknak az elemzőknek, "akik szerint Trianon és Párizs nem is annyira a magyarok, mint inkább a szomszéd államok nagy problémája. Nem tudnak vele ugyanis mit kezdeni". "Soha senkivel nem tanították meg, hogy Trianont a nagyhatalmak Monarchiát szétverni akaró igyekezete és a francia emlőkön nevelkedett Masaryk és Benes kilincsfényesítő és nadrágkoptató diplomáciai szorgalma eredményezte, hogy a két világháború közötti csechoszlovakizmus  nemzetállami többséget kimutatni kívánó álideológiája a mesterségesen létrehozott államalakulat megmentésére irányult, hogy Sztálinék a románoknak és Gottwaldéknak megengedték a kiugrást, míg a magyar hasonló szándékokat negligálták, mert egy szétforgácsolt, meghasonlott közép-európai térséget könnyebb volt érdekszférájukba vonni" - fejti ki a szerző.

Aláhúzza: Mindezt egy szlovák demokrata is csak akkor képes megtanulni, ha utánanéz, és ha képes felfogni, hogy Európa népei számára nagyobb tragédiát aligha jelenthetett bármi is, mint a nemzetállami ideológia. Így hát a legdemokratikusabban gondolkodó szlovákok, csehek (de magyarok is) az államot a nemzettel azonosítják, pontosabban a kulturális nemzetet a politikai nemzettel, és ennek következménye az a szemlélet, amely szerint a számottevő kisebbségi közösségek nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek természetüknél fogva.

A szlovák politikusok megnyilvánulásai - állítja Lovász Attita - "mind-mind azt igazolják, hogy szeretik ám szlovák demokratáink a magyarokat, ha a magyarok hajlandók amolyan egzotikus kisebbségként kulturális színfoltot vinni az ország életébe, de alapvetően szlovákok ők, kedves testvérek, hiszen Szlovákiában élünk, ugye?"

"Itt van a kutya elásva. Fico nagy szeretettel emlegeti az MKP elnökének 2006-os kijelentését, mely szerint nem lesz béke, ha a magyarok nem lesznek a kormányban. Módosítanánk kissé Bugár vélt vagy valós kijelentését: Európában addig nem lesz béke és nyugalom, amíg az Európai Uniót nemzetállamok közösségeként építgetjük. Most ez a magyar-szlovák viszonyban ugrik ki, de megnyugtathatjuk a nálunknál gazdagabb és boldogabb országok képviselőit is: a nemzetállami gondolkodás szülte a görög válságot, szüli a baszk és ír problémát, feszíti szét Belgiumot, és viszi majd a tönk szélére a spanyol és olasz gazdaságokat. Van minek örülnünk" - zárja írását az Új Szó.